Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 209

Lothárd: 1922-ben még tanultak a horvát gyerekek anyanyelvükön, 1923ban ez a kérdés megoldódott, az olvasást, írást és a hittant horvátul tanulták, délutánonként pedig a magyar gyerekekkel közösen mondták horvátul a „Miatyánkot". Magyarsarlós: A horvát ajkú gyerekek heti 1 óraszámban anyanyelvükön tanulják az írást, olvasást. Mohács: Nincs külön anyanyelvi oktatás a sokac tanulók részére. A tanítók csak kisegítő nyelvként használják a horvát nyelvet. A hittant is magyarul tanulják, anyanyelvükön csak megmagyarázzák nekik. Ez a helyzet 1922-re jellemző. 1925-ben megváltozott helyzetet talált a szakreferens, mert a III. osztálytól kezdve heti 1 órában anyanyelvükön tanulták az írást, olvasást. A hittant pedig már az I. osztálytól kezdve. Németi: Az I—

III. osztályokban csak az imádságokat, a Bibliát és a kátét tanulják horvátul, a IV. osztálytól kezdve tanulják anyanyelvükön az írást, olvasást, heti 1 órában. Olasz: 1922-ben csak magyar nyelven folyt az oktatás. 1923-tól heti 2 órában a II. osztálytól kezdve folyt az oktatás anyanyelven írás és olvasás terén. Ezen kívül a hittant tanulták még horvátul a gyerekek. Pécsudvard: Heti 6 órában tanulják anyanyelvükön az írást, olvasást, hittant és az egyházi énekeket. Pogány: 1922-ben heti 4 órában tanulják horvátul az írást, olvasást, hittant. 1923-ban visszaesés tapasztalható, mivel már csak heti 2 órában folyik anyanyelven az írás, olvasás tanítása a III. osztálytól. Püspökmárok: Heti 2 órában tanulnak anyanyelven írást, olvasást, hittant. Szalánta: Anyanyelven folyik az írás, olvasás, hittan tanítása. (A heti óraszámra vonatkozóan nincs adat.) Személy: 1922-ben anyanyelvi tanítás nem folyt, mivel a tanító nem tudott horvátul. (Későbbről nincs adat.) Szőkéd: A II. osztálytól kezdve, heti 1 órában folyt anyanyelvi írás, olvasás, hittan tanítás. Versend: írni, olvasni tanulnak anyanyelvükön. A horvát nyelven való tanításhoz az úgynevezett zágrábi olvasókönyvet használták. Ezt a referens erősen kifogásolta és mindenhol betiltotta. Ennek használatát az antant-szerb megszállás alatt vezették be az iskolában. A referens fő kifogása az volt a tankönyvvel kapcsolatban, hogy az a délszláv eszmék szolgálatában áll. Nyelve pedig irodalmi és nem pedig sokac tájszólásban íródott. Ezért a Szent István Könyvkiadónál megjelentette a Mihálovics-féle ABC-t, amely már régebben is használatban volt, „sokac-bunyevác nyelvjárásban" íródott. Az 1925. évben végzett körutazásánál mindenhol felhívta a tanítók figyelmét ennek a könyvnek a kötelező használatára. Addig is pedig, amíg az iskolák be tudják szerezni, olvasókönyvül a sokac imakönyveket ajánlotta. A horvát, sokac szülők mindenhol megelégedtek az írás, olvasás, hittan anyanyelven történő tanításával, tanulásával, más tantárgyak vonatkozásában elismerték a magyar nyelvű tanítás szükségességét. Ezt az álláspontjukat nem