Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 204

formáló tényező. Az iskolák gyakran a legfontosabb nemzetiségi intézmények közé tartoztak, hiszen nemegyszer ez az egyetlen nemzetiségi jellegű szervezet, amellyel élete során tartós kapcsolatba került az illető nemzetiségi állampolgár.

4 A nemzetiségi kérdéssel foglalkozó munkák középpontjában annak vizsgálata áll, hogy az oktatási intézmények miképpen járultak hozzá az illető nemzetiség kulturális egyenjogúságához. Jelen dolgozatunk ehhez a vizsgálódáshoz szeretne adalékul szolgálni. Mint közismert, Baranya megye egy része antant-szerb megszállás alatt állt 1918 novembere és 1921 augusztusa között. Amikor a trianoni békeszerződésben foglaltak alapján Baranya megyéből kivonultak a megszálló csapatok, és az ellenforradalmi rendszer ezen a területen is berendezkedett, egyik legfontosabb feladatának tartotta a kormányzat, hogy az itt élő szerb-horvát nemzeti kisebbséget - amelynek nemzeti öntudatát a megszállók mesterségesen felszították - meggyőzze arról, hogy számukra a Horthy-rendszer a legjobb, itt nincsenek és nem is lesznek megfosztva jogaiktól, de ne is lépjenek fel „túlzó" követelésekkel, mert ezzel csak saját maguknak árthatnak. Ezt a „lecsillapító" feladatot a miniszterelnökség délszláv ügyekkel foglalkozó szakreferense kapta. Ennek érdekében 1922, 1923 és 1925-ben beutazta Baranya megye azon, megszállás alól felszabadult községeit, amelyekben 100 főnél több volt a szerb és horvát lakosság létszáma. Útjain tapasztaltakról jelentésekben számolt be a miniszterelnöknek. Mi ezeknek a jelentéseknek az iskolaügyre vonatkozó részei alapján mutatjuk be a szerb és horvát nemzeti kisebbség iskolaügyének helyzetét.

5 A referens vizsgálódásának, helyzetfelmérésének középpontjában az iskolaügy állt, mivel az oktatásban látta azt a hatékony eszközt, amivel a nemzetiségieket magyarrá lehet tenni. A meglátogatott községekben élt a baranyai délszláv lakosságnak 1920-ban a 90%-a, 1930-ban a 88,85%-a. Gyakorlatilag tehát a szakreferens minden olyan települést felkeresett, ahol a témánkat érdeklő nemzetiségiek éltek. A referens külön-külön vizsgálta a szerbeket, a horvátokat, valamint a sokacokat, ezek iskolaügyét. A sokacokat és a horvátokat a legtöbb esetben azonban nem választotta egymástól külön, a kettő keveredik a jelentésében. A tanítás legfontosabb tárgyi feltételének, az iskolaépületeknek a helyzetéről a következő képet kapjuk. 4 Uo. 66. 5 A jelentéseket részletesen lásd Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek elsőfelében. In: Baranyai Helytörténetírás 1978. 457-509. p. Mivel a jelentéseket a községek ABC rendjében közöltük, most nem tartottuk szükségesnek dolgozatunkban feltüntetni az egyes községek jelzeteit, mivel az érdeklődő a fenti publikációnkban ennek könnyen utánanézhet. A jelentések alapján eddig két feldolgozás készült a szerzőtől. Tegzes Ferenc: A délszláv szakreferens jelentése a Baranya megyei délszláv nemzetiségiekről, 1922. In: Baranyai Művelődés, 1977/1. sz. 148-153.; Tegzes Ferenc: A délszlávok helyzete Baranyában 1919-1925. In.: PAB-VEAB Értesítő, 1981. V. 1900-1944. 240-246. A közzétett jelentéseket felhasználta Sarosácz György: A Pécs környéki bosnyák falvak iskolaügyének és közművelődésének kezdetei című dolgozatában. Megjelent: Baranyai Helytörténetírás 1985-1986. 526-527.