Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 199

hivatalos úton, a rendelkezésre álló eszközökkel támogatni és tapintatosan elősegíteni szíveskedjék."

67 A következő évben a belügyminiszter több tucatot küldött Telkes Simon fenti művéből valamennyi törvényhatóságnak, hogy ossza szét és „...utasítsa az összes tisztviselőket a névmagyarosítás üdvös mozgalmának minél szélesebb körben való előmozdítására." Baranya vármegyében pl. 78 füzetből 10-10 példányt kaptak a főszolgabírák, hogy ismertessék és továbbítsák a jegyzőknek.

68 A törvényhatósági tisztviselők számára nem maradtak teljesen hatástalanok a miniszterelnök és a belügyminiszter 1897-1898. évi körrendeletei. Pl. Baranya megyében az alispán, Trixler Károly Tormaira; a tiszti főorvos, dr. Mendl Lajos Mendére; az első aljegyző, Lechner Győző Lehelre; a másodjegyző, Weidinger Jenő Vadnaira és az alszámvevő, Denk Lajos Doroszlaira magyarosított 1899-ben.

69 Az alispán és a központi tisztikar névmagyarosítását azonban egyedül a Pécsváradi járás jegyzői utánozták a megyében. Hat idegen nevű jegyző határozta el a püspöklaki körjegyzői hivatalban, a Jeszenszky Gyula főszolgabíró elnökletével tartott járási tanácskozáson, hogy megmagyarosítja a nevét.

70 A baranyai tisztviselők névmagyarosítási akciója tehát megfeneklett, mert mások nem követték. A szomszédos Somogy megyében viszont még a falvakra is kiterjesztették a névmagyarosítási kampányt a járási főszolgabírók.

71 Telkes Simon is kiemelte egy temes megyei (dettai) főszolgabíró, Prepeliczay Ödön névmagyarosító tevékenységét.

72 Az állami alkalmazásban állóknál a névmagyarosításuk érdekében a gyakorolt nyomás ellen a nem asszimilálódó erdélyi szászok országgyűlési képviselője, Meltzl Oszkár is interpellált a parlamentben 1898-ban, példaként az államvasutakat, postát hozta fel. Az interpellációra Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter azt válaszolta, hogy mivel nincs semmilyen hivatalos névmagyarosítási rendelet, ezért a hivatalok vezetőinek névmagyarosítási felhívásai tisztán társadalmi mozgalomnak tekintendők. A magyarországi kisebbségek számára nem a családnevek magyarosításának propagálása, hanem a helységnévmagyarosítás okozott nagyobb sérelmet. A hely névtörvény (1898. évi 4. tc.) magyarosítása miatti felháborodás azonban a névmagyarosításokra is kiterjedt. A hazai kisebbségi sajtó cikkeit (pl. Gewaltsame Magyarisierung der Familiennamen. = Kronstädter Zeitung, 1898. jan. 27. 21. sz.) a külföldi sajtó is átvette. Feltételezésünk szerint a helynévtörvény miatti tiltakozási hullám is hozzájárult ahhoz, hogy 1898 után a kormány már érdemben nem foglalkozott a névmagyarosításokkal. Meltzl Oszkár még úgy tudta, hogy a kormány egy nagy általános, tervszerű 67 BML Baranya vármegye főispánjának általános iratai 928/1897.; SML Somogy vármegye főispánjának általános iratai 820/1897. 68 BML Baranya alispánjának iratai 3696/1898. 69 Névmagyarosítás. Baranyavármegye Hivatalos Lapja, 1899. 22. sz. 179.; Nyelvében és nevében él a nemzet. PN, 1899. május 26.; A magyar nevű alispán. MV, 1899. május 26. 70 Magyarosodás a jegyzők között. PN, 1899. július 30.. PN, 1904. február 6. 71 Magyarosodás a szomszédban. PN, 1898. január 18.; Névmagyarosítás. = PN, 1898. augusztus 2. 72 Telkes, 1898. 90.