Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 136

azt vakmerősködik állítani, hogy én a színpadra hívatlanul tolakodtam fel: én majd jövő alkalommal, olvasóim különös mulatságára, elő fogom adni, miként szerepelt Pécsett ezen nagy férfiú, saját iparlovagi és glosteri torzmodorában."

4 A Pesti Divatlap szerkesztőjéről Vahot Imre (Gyöngyös, 1820. február 25. - Budaújlak, 1879. február 11.) író, színműíró. 1838-ban költözött Pestre. írásait az Athenaeum és a Figyelő közölte. Kossuth Pesti Hírlapjában az újdonsági és művészeti rovatot vezette. Cikkeivel a Nemzeti Színház és magyar színjátszás ügyét támogatta. Kossuth politikájának híveként 1843-ban Pozsonyban kiadta az Országgyűlési Almanachot. 1844-ben vette át a Regélő Pesti Divatlap szerkesztését, melynek kiadását Pesti Divatlap, később Budapesti Divatlap címen folytatta, s ennek mellékleteként 1848-ban a Nemzetőr c. politikai hetilapot is szerkesztette. A szabadságharc után rövid időre bebörtönözték. Emlékiratait és Petőfi-életrajzát halála után adták ki.

5 Hogy Vahot a korabeli irodalom mely szárnyán foglalt helyet, arról Szerb Antal jól tájékoztat. A szabadságharc előtti irodalomról, írói csoportokról - többek között - ezt írja: „A harmadik csoport a radikális költők csoportja, akik a negyvenes években vonulnak be az irodalomba, a Fiatal Magyarország (a Jung-Deutschland mintájára) csoportja. A csoport éltető központja Petőfi, őköréje gyülekeznek a többiek: Jókai, Pákh Albert, Pálffy Albert, Tompa Mihály, a két Vachott, Lisznyay, Sárosy, Erdélyből hozzájuk csatlakozik Gyulai Pál és Szász Károly; sok köztük az idegen származású, mint a francia Degré Alajos, a szláv Vas Gereben, a német Szigeti és Kerényi. Hozzájuk tartozik baráti szimpátiái révén a távol és magányos óriás is, Arany János. Ezek a fiatalemberek az önképzőkörökből kerültek egyenesen az irodalomba. Az önképzőkörökben ismerkedtek meg a rajongva tisztelt romantikus nemzedék nagy alkotásaival, az önképzőkör nevelte beléjük az irodalmi tudatot és az irodalmi ambíciókat. A nyomtatott és hivatalos irodalomba rendkívül korán lépnek be. Megannyi csodagyermek; Jókainak kilencéves korában jelenik meg először írása, Vahot Imrének tizennégy éves korában, és Petőfi mikor halhatatlanként meghal, alig érte el ifjúságát... Ezekben az években a magyar olvasóközönség száma, úgy látszik, rohamszerűen emelkedett, a közönség igényeinek kielégítésére sok új sajtóorgánum született, melyeknek munkatársakra volt szükségük. Az új nemzedék egészen fiatalon, kardcsapás nélkül foglalta el az új helyeket, az irodalomba is magával vive az önképzőkörök szellemét: a lelkesedést, a temperamentumot, a tájékozatlanságot, a személyeskedést és a harci kedvet."

6 4 Vahot 1845b. 695. 5 MÉL940. 6 Szerb 1982. 344-345.