Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 106

Ugyancsak jelentőséggel bírt az a családi kapcsolat, amely a MihálovicsLosek házaspáron, valamint az Adamovics és Jankovics famíliák szerteágazó, ám elsődlegesen a szlavóniai vármegyékhez köthető'rokoni hálózatán keresztül gyakorolt hatást Baranya nemesi társadalmára. Mintegy összegzésképpen megállapítható, hogy a megyei nemesség házasságai révén alakuló rokoni szálak, ha nem is kasztszerű merevséggel záródó, de jól behatárolható körön belül jöttek létre, melyen belül a legtipikusabbnak az azonos társadalmi helyzetű családok között létrejött kapcsolat tekinthető. Az „egymás közti" házasságkötések következményeként e családok nem annyira nagy, sokkal inkább befolyásos rokonságra tettek szert. A „felfelé", illetve „lefelé" kötött házasságok ugyanakkor nem kis szerepet játszottak a nemesség mobilitásában; a házasság gyakorta - mint láttuk - a családi politika eszközeként jelent meg. A házasságok, s természetszerűleg az érintett családok presztízsét a tanúk pozíciója, rangja jelentősen befolyásolta. Nem véletlen tehát, hogy a szűk hozzátartozók körén (fivér, nővér) kívül elsősorban a mindenkori vármegyei elit tagjait lelhetjük föl a tanúk (s később a keresztszülők) sorában. A 18. század első felének „legkeresettebb" (leggyakrabban előforduló) házassági tanúi a Bana, Horváth, Pávics, Zombory és a Jankovics család tagjai közül kerültek ki. Az „abszolút lista" élén Bana Jánost találjuk, aki 1711 és 1738 között nem kevesebb mint 18 alkalommal látta el e „tisztet". Horváth Dániel egy rövidebb időszakban (1722-1736) 11-szer vállalta e megtisztelő feladatot. A keresztszülők köre is „ a viszonosságon túl - jól mutatja a megközelítőleg azonos társadalmi helyzetű és hasonló presztízsű családok személyes kapcsolatrenszerét, amely át- meg átszövi a főleg Pécsett élő, külsőségekben is elkülönülő, kis létszámú „hivatali" nemesség életét. A presztízs egyéb összetevői A megyei nemesség presztízsét alapvetően - mint feljebb láttuk - a megyei tisztviselői karban elfoglalt hely határozta meg. A legmagasabb presztízzsel - természetszerűleg - az ún. „független hivatalok" bírtak (alispán, főjegyző, főszolgabírák). A megyei elit hierarchiájában elfoglalt helyét befolyásolhatták a különböző címek és a képviseleti szerep is. Míg előbbi alatt a tanácsosi (udvari, királyi, titkos stb.) és kamarási címek, továbbá a katonai kitüntetések (főként a Mária Terézia-rend fokozatai) értendők, utóbbi elsősorban az országgyűlési követség, illetve valamely országos bizottság (deputáció) tagságát jelentette. Másrészt a vagyoni helyzet, a földbirtok (léte, illetve nagysága) ugyancsak az elsődleges presztízs-tényezők közé tartozott, s nemkevésbé az, hogy a társasélet, társas érintkezés (kapcsolatok) terén milyen rangot tudott ki-ki kivívni magának és családjának. Az „értéksorrendet" befolyásolhatta (sőt befolyásolta is) a kortársak minősítése (lásd a korabeli nemesi lajstromok és