Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 103

Mátyás és fia Péter is megyei hivatalt vállalt, de a szolgabíróságnál feljebb egyikük sem jutott. A Sopron megyei eredetű Bésán István a Kollonics ezred kapitányaként került Baranyába a 18. század elején. Sándor fia felesége (Kacéros Borbála) révén került rokonságba a Dunaszekcső jelentős részét birtokoló Hellepront Katalinnal, s a 20-as évek közepétől Bésán Sándor már szekcsői részbirtokosként látogatja a megyegyűléseket. Hivatali pályája meredeken ível: 1732ben főszolgabíróvá választják, s az 1736. évi tisztújításkor már az alispánjelöltek között találjuk. Am a legfőbb megyei hivatalt nem sikerült megszereznie, be kell érnie a táblabírósággal. Fia Imre, 1756 körül egész Dunaszekcsőre kiterjeszti hatalmát, miután rokoni kapcsolatok és szövevényes örökösödési küzdelmek záróakkordjaként a birtokkomplexum utolsó részét is megvásárolja Márffy Annától. Az 1760-as években táblabíróként, az 1769-es tisztújításon alispánként szerepel, de ő sem nyeri el az áhított méltóságot. A 19. század első évtizedében a család Bésán János révén a főszolgabírói karban foglal helyet, őrizve a mindenkori „megyei elit"-hez tartozás tradícióját, melyet a Bésánok „a koronaőrző bandérium" élén elfoglalt posztjai egyértelműen jeleznek. A Turóc megyei kisjeszeni Jeszenszky família tagja, Jeszenszky János kapitány (Szigetvár parancsnoka) Horváth Klára nőül vételével vált birtokossá Baranyában. Fiai közül előbb (1733) Emánuel próbálkozott a pécsi esküdt hivatalba jutással, de be kellett érnie a tiszteletbeli szolgabíró címmel. Az 1775-ös közigazgatási reform, a két új járás felállítása azonban lehetővé tette számára is a tényleges szolgabíróság megszerzését. 1776-ban a perceptori posztra pályázott - eredménytelelnül -, fivére Antal - aki már magángyakorlatot folytató ügyvéd volt - viszont elnyerte az újonnan rendszeresített másodaljegyzői állást. Az 1777. évi tisztújítást követően Jeszenszky Emánuel a baranyavári járás szolgabírói posztját tölti be, míg 1779-ben az elhunyt hegyháti főszolgabíró tisztét Jeszenszky Antal vette át, aki 1785-ben lemondás következtében a szentlőrinci főszolgabírói hivatalba tehette át székhelyét. 1787. januárjában báró Splényi József főispán adminisztrátor a főszolgabírákká kinevezett Jeszenszky Antalt ismét a hegyháti járás, míg Emánuelt a baranyavári járás élére helyezte. Az 1790-es tisztújításon alispánjelöltként számba vett Jeszenszky Emánuel a számvevői hivatalt nyerte el, míg fivére a táblabírák körébe került, s helyet kapott a „koronaőrző bandérium" vezérkarában is. 1791-ben pedig a megye követeként részt vett az országgyűlésen. 1791-ben Jeszenszky Emánuel is helyet foglalhatott a táblabírák sorában. Az 1794. évi tisztújításon Emánuel neve első, Antal neve pedig másodalispánként merült fel, de egyiküknek sem sikerült a megye első tisztségét elnyernie. Jeszenszky Emánuel 1799-ben mondott le főadószedői posztjáról, a táblabírói rangjukat azonban mindketten még az 1800-as évek elején is viselték. Emánuel fiával, Jeszenszky Imrével - 1809-ben a megye inszurgenseinek hadnagya - 1813-ban mint megyei főszolgabíróval találkozhatunk.

14 14 Angyal P., 1899.