Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 101

Utódja, Hersching János Arnold is előbb uradalmi szolgálatban állt, 1722ben esküdtté (május 23.), 1734-ben (október 13.) adószedővé választották. Ez utóbbi hivatalt 18750-ig viselte, amikor is elnyerte az alispáni tisztet, melytől csak halála fosztotta meg (1760. május 27.) Fiai közül János, József és Ignác megyei tisztviselő lett, míg Zsigmond és Dániel az egyházi pályát választotta, s szinte kivétel nélkül jelentős tisztségekig jutottak. (Dániel nyitrai prépost-kanonokként hunyt el 1796-ban, Zsigmond pedig a madocsai apát címét szerezte meg.) József 1757-től a vármegye esküdtje, majd 1780-tól a pécsi járás szolgabírája, s a 90-es évektől táblabíró. Hersching János ügyvédként indul, majd 1790-től 1802-ig a hegyháti járás főszolgabírája. Hersching Ignác pedig 1803-tól a megye számvevőjének tisztét tölti be, több mint egy évtizeden át. János fiai közül Dániel és Kázmér nagyszombati tanulmányaik végeztével a katonai pályára lépett. Előbbi a bécsi nemesi testőrségbe nyer felvételt,

12 utóbbi mint kadét kezdi meg szolgálatát a Jellasich-gyalogezredben. A következő baranyai alispánt adó família a Hoitsy, Somogy megyéből származott. Az 1740-es évek elején, már Pécsett élő Hoitsy Mihályt, a Batthyány-uradalmak ügyészét, 1742-ben választott a megye tiszti főügyészévé. (Fivére, Benjamin, mint a megyei nemesi felkelők zászlótartója szerepel 1744-ben.) Az 1750. évi tisztújításon megerősítették hivatalában, míg Benjámin tiszteletbeliből tényleges esküdtté lépett elő 1761-ben, mígnem fivére alispánná választásával egyidejűleg a siklósi járás szolgabírája lett. Az 1769-es tisztújításon mindketten megtartották hivatalukat. 1773-ban Hoitsy Benjamin elnyerte a siklósi főszolgabírói tisztet, ugyanekkor fia, Pál sikertelenül pályázott a pécsi szolgabírói hivatalra. Hojtsy Pál 1777-től alszámvevőként nyert alkalmazást, hivatalát 1782-ben bekövetkezett haláláig viselte. Hojtsy Benjamin másik fia, István a katonai pályát választotta. (1787-ben a Károlyi ezredben tizedesként szolgál.) Hoitsy Mihályt hosszú alispánsága alatt az uralkodói kegy előbb királyi tanácsossá nevezte ki (1768), majd 1786. augusztus l-jén - leköszöntét követően - császári és királyi udvari tanácsosi címmel tüntette ki. E három család - kiterjedt rokoni kapcsolataival nyomatékosítva - különleges szerepre tett szert a 18. század második felétől Baranya vármegye közéletében, nemesi társadalmában. Erre mindenekelőtt a jellegzetesen nagybirtokos megye tényleges hatalmi tényezőt konfliktusaiból fakadó hatalmi vakum adott lehetőséget, illetve a kis számú köznemesi birtokos réteg erőtlensége. Ez utóbbi jól példázza, hogy a jelzett időszak (1713-1777) tisztújításain a birtokos jelöltek rendre alulmaradtak vetélytársaikkal szemben. A megye politikai életében ugyanakkor meglehetős aktivitással vettek részt, s ennek igazolására szeretnénk a körükbe tartozó legjellegzetesebbjeinek (Sauska, Petrovszky, Bana, Bésán, Jeszenszky) „hivatali pályáját" felvázolni. Sauska János Antal a Magyar Kamaránál, majd a Helytartótanácsnál szerzett érdemeiért 1732-ben részesült baranyai birtokadományban. Ettől az időtől kezdve a megyegyűlések rendszeres résztvevője. 1736-ben a hegyháti 12 HellebronthK., 1942. 77.