Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - DÓKA KLÁRA: Egyházi nagybirtok a Hegyháton (A pécsi káptalan uradalma a felmérések tükrében 1720-1893)

Bizonyos gyarapodás az első felosztás és az 1797-es felmérés között figyelhető meg, mindenekelőtt Abaliget (11-ről 27-re), Bicsérd (58-ról 66-ra), Kisszentmárton (10-ről 14-re) határában. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a növekedés e községekben is megállt, sőt a 19. század elején a majorsági gazdálkodás fejlődésével helyenként a telekszám csökkenésével is találkozunk (pl. Bicsérden 1820-ban újra csak 59 telek volt).

25 A falvak területi elhelyezkedése miatt a legtöbb utólagos telekosztásra a szemináriumi birtokon került sor. Ehhez a felméréseket Eisenhut György, megyei mérnök végezte el. Bosta, Keszü, Kisdér, Kökény, Szilvás, Szőke helységekről rajzolt térképeket,

26 melyek e falvak legkorábbi fennmaradt ábrázolásai. A tényleges birtokviszonyok és a Mária Terézia-féle úrbérrendezés előírásai között itt ugyanis oly nagyok voltak a különbségek, hogy azokat Duplater térképen nem is rögzítette. Kökényben például, ahol a telkek száma a 18-19. század fordulóján 50%-kal emelkedett, az eredeti szántóterülethez (753 3/8 m. hold) 209 4/8-ot írtak hozzá. Kisdéren a szántők 133 m. holdról 595-re gyarapodtak, Keszü n a 660 m. holdnyi szántókat újabb 125 3/8 m. holddal és 64 m. hold rétpőtlékkal egészítették ki. Egyúttal elkülönítették - a maradványföldek felhasználásával - a kender- és káposztás kerteket, a községi réteket, a kivételesek területeit. Bosta helységben, ahol a telkek száma 15 27/32-ről 23-ra nőtt, a szántők 506 m. holdról csak 598 5/8-ra gyarapodtak, de a szűkös réteket 105 hold rétpótlékkal helyettesítették. 1820-1848 között a telekszámot illetően lényeges változás csak Egyházbéren és Hertelenden volt. Utóbbi esetben folyamatos fejlődés tanúi lehetünk. Abirtok 18 falujában 1790-ben2202/32, 1820-ban264 6/8,1848-ban 328 2/8 jobbágytelket tartottak számon.

27 A székesegyházi birtokon az 1794-ben végrehajtott úrbérrendezés után Magyarsóros, Pogány, Szabolcs, Szalánta helységekben emelkedett a legnagyobb mértékben a jobbágytelkck száma. Az 1796-1797-ben végrehajtott felmérések Eisenhut György és tanítványa, Gmehling József közös munkái szintén a falvak első ábrázolásai közé tartoznak. A birtokos célja c falvakban is a telekszám növelése, az úrbéres szántők, rétek kiegészítése volt. 1794-ben all székesegyházi faluban 230, 1820-ban 299 2/8, 1848-ban 325 6/8 jobbágytelek volt. A majorsági gazdálkodás fejlődésével az 1820-as évektől egyre kevesebb új jobbágytelket alakítottak ki, csak Budafa, Mánfa, Pölöske hegyvidéki falvakban volt gyarapodás. Különösen kevés volt a változás a kanonoki birtokok esetében: Garén, Velényben, Varjason már a 18. század végi úrbérrendezés lezárt helyzetet teremtett.

28 Gmehling József első önálló térképeit 1797-ben a székesegyházi birtokon készítette Magyarszék, Malom, Mánfa helységekről, ahol az 1794. évi rendezés óta nem voltak jelentősebb változások. Szintén a kialakult állapotot rögzítette a 19. század első évtizedében Szakái, Bodolya, Kemse, Zók, Kovácsszénája stb. helységekben. E felmérések azt mutatják, hogy 1811-1812 körül - az országos 25 PKL GT 88, 132, 137/c, 164. 26 PKL GT 4, 30. 35; Pl 3, 13, 22. 27 PKL Gazdasági lt. Fasc. 409.; GT 130. Rúzsás i. m. 207-208. p. 28 Uo.; PKL GT 16/3, 84, 129; SzT 10/2, 12.