Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - DÓKA KLÁRA: Egyházi nagybirtok a Hegyháton (A pécsi káptalan uradalma a felmérések tükrében 1720-1893)

felmérés idején a káptalan helységeinek területe 44 437, a székesegyházé 20 093, a papnevelő intézeté 21 279 m holdat tet ki.

11 A káptalani birtok legdélibb része az Ormányság és a Dráva mente volt. A szabályozatlan folyó gyakran bontott el területeket, és rendezetlen volt a bele torkolló patakok alsó szakasza is. Az Almás, Pécsi-víz, Fekete-víz elöntései nyomán tavak, vízállások jöttek létre. Ilyenek voltak például Körcsönyepusztán, Kemsén, Piskón, Vejtin, Sumonyban stb.

12 A vízállásos, nyirkos területeket legfeljebb legelőnek lehetett használni, és a lakosság már a 18. század közepén panaszkodott az árvizek miatt. A másik jellegzetes tájegység a Hegyhát volt, ahol a festői vidéken megtelepedett lakosok korán felismerték a források, fürdők, barlangok értékét, földművelésre azonban a nyirkos, köves talajon igen kevés lehetőséget találtak. Az erdészet jelentette a gazdálkodás fő ágát, azonban ez ezen a szép vidéken egyáltalán nem volt idillikus. Bár a falvak határa itt nem volt szűk a lakosság létszámához képest, a búza nem termett meg, a rossz útviszonyok miatt még az is problematikus volt, hogy a kenyérre valót ide szállítsák. Az állatok számára kevés volt a füves rész, azokat kényszerűségből az erdőkben legeltették. A „tiszta" legelő még a 19. század elején is nagy értéknek számított a csalitos vagy erdős legelőkhöz képest. A legértékesebb birtokrészt a székvárostól délre a pécsi síkság és a hozzá csatlakozó, szelíden lankás baranyai dombvidék jelentette. A fekete homokos vagy agyagos talaj mindent megtermett, alkalmas volt szántóföldek és legelők kialakítására, sőt a dombok déli lejtőin kiváló szőlő termett. A fejlődést azonban itt különösen akadályozta a szűkös faluhatár, a települések közelsége és a puszták hiánya. A természeti viszonyokról érdekes képet adnak a később még tárgyalandó első felmérés térképein található dűlőnevek. A Dráva környékén jellemzőek a víznevek és a víz ellen folytatott küzdelem elnevezései. (Például Patér, Hideli föld - Kemsén, Gáj ere, Szügyellő - Hiricsen, G áj mező - Piskón, Nyáros tó Sumonyban, Kútfő - Bogdásán, André kútja - Kisszentmártonban, Száraz gát, Vállas - Drávakeresztúron.) A Hegyháton értelemszerűen találkozunk a dombok, hegyek, völgyek neveivel. (Például Dobogó - Magyarszéken, Vaskapu - Abaligeten, Rákoson, Kopaszpart - Mánfán, Bakhegy, Hegyhát - Bánoson, Mellák - Barátúr, Hertelend határában.) Jellegzetes mecseki elnevezés volt a „mány", ami többfelé is előfordul. (Csukmány - Szakálon, Meleg Mány - Mánfán, Kües Mány, Külső Mány Pölöskén és Mán-fa helység neve is ebből származik.) A fa- és más növénynevek közül legtöbb esetben a „cser" található meg. (Például Cseralja - Rákoson, Cserhát - Magyarszéken, Cserhegy - Husztőton, Csergát - Pölöskén, vagy Cserkút helység neve is említhető.) Ezen kívül Egyházbéren volt a Körös-fa, Mogyorós, Pölöskén a Gyertyános, Bánoson a Vadalma-dűlő stb.) A gyenge minőségű, köves talaj is megőrződött a helynevekben. Erre utal Patacson a Kiskenyér, Szörnyű, Köves föld-dűlő, vagy Bánoson a Köves szőlő, 11 H. Pálfy /.: Baranya megye 100 holdnál nagyobb birtokai és birtokosai a XVIII. századtól napjainkig. = Magyar Statisztikai Szemle 1933. 12. szám 10. p. 12 PKL Gazdasági lt. Fasc. 408.