Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - KISS MÁRIA MAGDOLNA: A bellyei uradalom Mária Terézia korában

Azonban már 1742-re nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyenfajta külterjes mező­gazdaságba sok legelőt igénylő szilaj állattartás a népesség növekedésével, valamint az uradalom igényével egyidőben nem tartható fenn. Erről tanúskod­nak az említett év csökkenő termény átlagai, illetve az állatok egy családra jutó csökkenő adatai. 16 Az uradalom igényeit leginkább a jobbágyai számára előírt kötelezettségek­ből ismerhetjük meg. Az úrbérrendezést megelőző szolgáltatásokról bőséges adatokat nyújtanak az említett kilenc kérdésre adott válaszok. 1767 előtt egyik helység sem rendelkezett urbáriummal a Duna-Dráva szögén, de annál többen említenek bizonyos „contractus"-okat. Ezeket kb. 1700 és 1760 közötti időszak­ban kötötték a falvak az uradalommal, illetve az éppen hivatalban levő uradalmi elöljáróval. A felmérés idején az ilyen szerződések szövege már nemigen talál­ható meg a falvak elöljáróságain, legtöbbjük elveszett, elégett. A további elbe­szélésből kiderül, hogy ezek a szerződések, kivéve a majsiakét, már érvényüket veszítették 1766-ra, és mind megkötésük idejére, mind tartalmukra vonatkozóan bizonytalanságok, tévedések olvashatók ki a lakosok válaszából. Meglepő, hogy maguk a jobbágyok milyen hanyagul bánnak a számukra fontos iratokkal. Ezért felvetődik a kérdés, hogy az uradalom vajon komolyan vette-e a szerződéseket, és volt-e meghatározó szerepük a jobbágyi szolgáltatások megszabásában? Három, sajnos hiányos uradalmi leírás és összesítés került elő a kérdéses időszakból, melyek jól kiegészítik a kilenc kérdőpontra adott válaszokat, és a kérdésekre is megadják a feleletet. 17 1714-ig a bellyei uradalom falvai pénzben váltották meg a földesúrnak járó összes szolgáltatásukat: a robotot, az árendát, a kilencedet és a földesúr kony­hájára szánt élelmiszerféléket, háziipari termékeket. Bizonyára a következő időszakban, 1714 és 1736 között születhetett a jobbá­gyok elbeszélésében szereplő szerződések nagy része, mert az 1736-os uradalmi leírás azt a helyzetet rögzíti számadatokkal, amire úgy emlékeznek 1766-ban a falvak lakói, mint Savoyai idejére, amikor még minden könnyebb volt. Ebben az időben az uradalom a területén lévő szinte minden nemzetiséggel megállapo­dott. A szerződések lényegében az addig kialakult gyakorlatot foglalták írásba, kivételt a robot képezett. A jobbágy ugyanis évi 8, a zsellér 4 napot robotolt, vagy ha akarták, mindezt megváltották. A megváltással ekkor csak a székely­szabariak éltek. Az árendát továbbra is egy összegben, „summa"-ban fizették, valamint a többi szolgáltatást ugyanúgy pénzben megváltották, kivéve a kilen­cedet, amit természetben álltak. A fenti általános vonások mellett az egyezményeknek a lakosok nemzetiségi hovatartozásától és megtelepedési idejétől függően sajátos jegyei is voltak. Az 1766-ban megkérdezett 8 magyar falu közül csupán 4 tud arról, hogy szerződést kötöttek az uradalommal, közülük három kiváltságot élvezett a török korban: Kopács és Várdaróc vakuf birtok, Laskó város volt, Csúzát pedig a 17. század elején népesítették be újra. 16 Lásd bővebben: Kiss, 1988. 57-62. 17 Magyar Országos Levéltár: Urbaria et Conscriptiones F. 61. N. 47. 1714 és F. 94. N. 25. 1736., végül F. 93. N. 44. 1752. A bellyei uradalom községeinek összeírása.

Next

/
Thumbnails
Contents