Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

NAPTÁR - A mulattatva oktatás pécsi mestere: Sirisaka Andor (Szirtes Gábor)

A MULATTATVA OKTATÁS PÉCSI MESTERE: SIRISAKA ANDOR A múlt század második felében élt és alkotott a Pécs-baranyai oktatás és irodalom elfeledett alakja, Sirisaka Andor. Lexikonok nem szólnak róla, utca, tér, intézmény nem őrzi a nevét. Pedig a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli munkásságával beírta a nevét a város és a megye oktatás-, sajtó- és irodalomtörténetébe. 1859-ben, tehát 136 esztendővel ezelőtt született Pécsett. 1874-ben nyert felvételt a tanítóképzőbe, melynek elvégzése után, rövid Tóth-Kesziben történt segédtanítóskodást követően 1878-ban tett tanító képesítést és kapta meg tanítói oklevelét. Még ugyanezen évben helyettesítési megbízást kapott Pécsett, egy évvel később pedig átvehette a pécsbányatelepi iskolához szóló kinevezését is, ahol két éven át dolgozott. 1881-ben a Vámház utcai iskolába került, majd 1891-ben a pécsi belvárosi iskola tanítójává választották, 1892-ben iparos tanonciskolái tanítónak is kinevezték. Végigjárta tehát a korabeli tanítói pálya egészét: a segédlanítóskodáslól kezdve egészen a város ismert központi iskolájának katedrájáig. Ettől azonban még aligha vált volna ismertté a neve. Ez ugyanis közéleti, ismeretterjesztő tevékenységével, tanügyi, művelődéspolitikai, könyvtárügyi cikkeivel, írásaival is összefüggött, melyek a vidéki és a fővárosi lapokban jelentek meg. A pécsi sajtóban először 1885 januárjában találkozhatunk a nevével, a Pécsi Figyelő hasábjain. A babonáról címmel írt cikket, melyben az erkölcsi tökéletesedés, a nemzeti felemelkedés fő akadályának tartott butasággal és tudatlansággal hadakozott, mintegy megelőlegezve az ezt követő termékeny másfél évtized egyik fő tartalmi motívumát, amelyről 1886-ban - ugyanezen a címen - könyvet is megjelentetett. A helyi sajtó (Pécsi Figyelő, 1886 június 19.) mint a „mulattatva oktatás és oktatva mulattatás" mesterét üdvözölte ebből az alkalomból, és a könyvet nem csupán társadalmi, de vallási szempontból is figyelemre méltónak ítélte, mert „nem felekezeti színezetű", azaz ökumenikus szemléletű, fogalmazhatnánk mai terminológiával. Sirisaka ebben a munkájában nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy olvasóit vallásos nézeteikbe vetett hitük megkérdőjelezése és a szerző befolyásolási szándéka nélkül, a tények erejében bízva, gyógyítsa ki a babonából. Eközben tematikailag sokszínű, tartalmilag gazdag, szemléletmódjában friss, számos megállapításában évszázados távlatban is figyelemre méltó publicisztika művelője. ír többek közt a könyvajándékozás fontosságáról és buktatóiról, a fiatalok és a színház viszonyáról, a szülői ház és az iskola kapcsolatáról, a könyvtárügy időszerű kérdéseiről, a községi népkönyvtárak létrehozásának programjáról. Ban Dyka néven jegyzett tárcáival és karcolataival a Pécsi Figyelé)