Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - MÁRFI ATTILA: Színjátszás az abszolutizmus kori Pécsen

Bár a következő szezonban újra Wagner német színészeinél lett az elsőség a téli idényre, mégsem múlhatott már úgy el esztendő, hogy valamelyik szezont ne magyar színésztársaság szerezze meg. Latabár Endre mellett az időszak szintén közkedvelt magyar direktora volt Ujfalussy Sándor is. Az ő társulatában játszott Egressy Gábor, a korszak kiemelkedő színész egynénisége.

54 A pécsi színpad nyilván mindörökre emlékezetes maradt számára, hiszen renitens színházi magatartása miatt a helyi kiegészítő parancsnokság bevonultatással fenyegette meg az ifjú teátristát. Ezenfelül Ujfalussy érdeméül kell megemlíteni, hogy általa újból megjelentek a pécsi színpadon az angol és a francia színpadi szerzők eddig száműzött remekei.

55 S ebben az a figyelemre méltó, hogy a színházi életben történt pozitív változások immáron a magyar színészethez köthetőek. A német színjátszás lassan a politikai változásokkal összhangban elvesztette privilegizált helyzetét, úgyis fogalmazhatunk, hogy történelmi küldetése végéhez közeledett. Évszázados áldásos tevékenységüknek köszönhetően a magyar színjátszás sokat tanult és fejlődött a német színikultúra árnyékában. De most elérkezett az idő, mikor a térségben az anyaországtól művészeti szempontból is elszakadt, és megújulni már nem képes német színészet helyére az a magyar színjátszás lépjen, amelyik több évtizedes szüntelen áldozatvállalás után most, az abszolutizmus alatt és végnapjaiban megtalálta művészi helyét és rangját. A kényszerű elhallgattatás évei alatt a nemzeti erők összefogásával a magyar színikultúra a progresszív fejlődés útjára léphetett, ami természetesen több évtizedig tartott. A politikai nyomás enyhülésével a város polgárai előtt újból felcsillant a szabadabb társadalmi és kulturális élet reménye. A magyar és a német színjátszás életében újra helyreállt az egyensúly, illetve már kevésbé a politikum döntött a város színi életének fejlődésében. Az eddig elszigetelt városba egyre több idegen előadóművész és mutatványos juthatott el, igaz elég hosszadalmas tortúra árán. Tehát az 1850-es évek derekától volt érezhető a társadalmi élet bizonyos területein a lassú változás, de a kiépült bürokrácia saját maga fontosságától eltelve továbbra is minden akadályoztatás nélkül működhetett tovább. A cenzúra például szinte változatlanul ténykedhetett az enyhülés évei alatt is.

56 Annyi változás azért történt, hogy a cenzúrázás folyamata tovább egyszerűsödött. Ezentúl a megyefőnök és a város polgármestere bírálta felül a beterjesztett műveket. Valamelyest fel is gyorsult az engedélyezés körüli ügyintézés menete. Főleg most, hogy a magyar társulatok újbóli engedélyezésével egyféle versengés is kialakult. De ez persze azt is eredményezte, hogy kettőzött figyelemmel kellett kísérni a renitenskedésre hajlamos magyarok repertoárját. De most már a cenzúra sem foghatott olyan vastagon, mint pár évvel ezelőtt, s olyan művek is színre kerülhettek, melyekért korábban több éves elzárás járt. 1860-ban például a helyi hatóságok nem tilthatták már be Katona József klasszikus nemzeti drámájának, a Bánk bánnak színrevitelét. De a kéziratban megmaradt szövegkönyv néhány lapja tanúsítja a cenzor közbeavatkozásait.

57 54 Rónaky, 1930. 6. (Pécsi Napló 1930. I. 12. 6. p.) 55 BML Pvt. ir. 2431/1855. 3832/1855. 56 Pusztai-Popovits, 1943. 1. (Pécsi Napló 1943. XII. 17. 7. p.) 57 Márfi, 1993. 60.; Rédey, 1937. 242.