Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - MÁRFI ATTILA: Színjátszás az abszolutizmus kori Pécsen

legszerencsésebb eset, mert néha a szerző" nem ismert rá a saját müvére a számtalan hatóságon keresztülment átdolgozások során.

36 De akadt ezeken kívül is olyan esemény, amely skandallum számba ment a többszörösen is őrzött teátrumban. 1853 nyarán, Ferenc József császár pécsi látogatása alkalmával volt egy említésre méltó apró csínytevés a színházban, amiről a következő leiratot kapta meg Nagy József polgármester a megyefőnöktől: „Ő Császári Fensége által tett körútja alkalmával tapasztaltatván, hogy némely helyt a néphymnus nem eredetileg játszatott, s hogy ez különösen a pécsi színházban történt."

37 A néphimnusszá avanzsált császári himnusz, a Gotterhalte eljátszása azonban, vagy éppen nem eljátszása az ország számos színházában keltett a pécsinél jóval nagyobb botrányt, vagy akár zajos tüntetést is.

38 Mathias Wagner színigazgatónak nem volt könnyű dolga, amennyiben az elnyomó hatalom kívánalmainak eleget kívánt tenni. A direktor repertoárja összeállításakor a Bécsben már elfogadott és sikeresen játszott darabokból állította össze társulata műsorát.

39 Érdekes módon a korábban közkedvelt operaművészek szinte alig voltak műsoron. A korábban annyira divatos francia átdolgozások talán politikai okokból, de teljesen száműzettek a pécsi színpadról. Hosszú éveknek kellett ahhoz eltelniük, hogy a pécsi polgár Seribe, Dumas vagy Schiller nevét olvashatta a színlapokon. Természetes, hogy magyar szerzők műveivel sem volt ajánlatos előhozakodni ezekben az időkben.

40 Wagner társulata különben is kizárólag csak német szerzők műveit vitte színpadra ittlétük első három évében. A színre került művek műfajait tekintve azok zöme bohózatok és vígjátékok voltak, a szintén közkedvelt tündérjátékok mellett. De ez a cenzúra által kilúgozott és erősen átfésült művészeti irányvonal az ún. áltörténeti drámáknak kedvezett igazából,

41 s ezt a „stílusirányzatot" a pécsi teátrum sem kerülhette el igazán, bár nálunk viszonylag enyhe lefolyása volt a dagályos történelmi drámák színre kerülésének. A direktor a pécsieknek tett gesztusként helyi szerzők műveit is eljátszotta. S mindkét ekkor játszott alkotás az akkori ritkaságszámba menő zenés műfajhoz tartozó opera volt. A zeneszerző Joseph Wimmer, pécsi zeneiskolai tanár, míg a szövegíró bizonyos dr. Siegfried Kapper volt. A „Virginia" és az „Áldozat, tisztesség" c. dalműveket 1853-ban vitte színpadra a Wagner-ít\t színtársulat.

42 Ekkorra a direktor jóformán csak maga maradt meg a híres Roll-ít\t színtársulatból. Az igazgatónak olyannyira sikerült a vészterhes időket túlélnie, hogy a pécsi színházi élethen változást hozó 1853-as esztendőt követőleg is évekig a városhoz kötötte megmegújított szerződése. 30 M. Császár, 1987. 37. 37 BMLpm. ein. ir. 210/1853 38 Rédey, 1937. 243. 39 Kardos, 1932. 68-72.; Lenkei, 1922. 151. 40 Márfi, 1993. 26. 41 M. Császár, 1987. 37-38. 42 Szkladányi, 1980. 88.; Szkladányi, 1985. 406.