Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - MÁRFI ATTILA: Színjátszás az abszolutizmus kori Pécsen

jelentést kérjen Radenich Imre rendőrtanácsnoktól, aki hivatalból voltjelen az ominózus előadáson, de „elfelejtett" jelentést tenni a diszkriminációról. A rendőrtanácsnok több mint 2 hét elmúltával tette csak le jelentését a polgármester asztalára azzal a szabadkozással, hogy Gyulai mondatait nem hallhatta, mert egyik hölgyismerőse kérdésére figyelt éppen, s nem lett volna illő az elemi udvariassági szabályok ellen vétenie.

20 Csak arra emlékezett, hogy a színészt lelkesen megtapsolta a publikum. S ehhez még hozzátette: „A dráma előadása, a színészek kitűnő szorgalma, szabatos játéka és pontos szereptudása által méltán a legsikerültebbek közé soroltatik, és így igen természetes, hogy annak majdnem minden jeleneteit a nézőközönség, mely az egész estvén át különös lelkesedésben lenni látszott, kitörő tapsviharral üdvözölte."

21 Ezután a hazafiságból jelesre vizsgázott rendőri jelentés után Cseh Eduárd megyefőnök sem kérhetett súlyos büntetést Gyulai ellen. A színészt gyorsított eljárással törvényszék elé állították. De mivel a Soproni Kerületi Helytartótanács sem kívánt az ügyből precedenst teremtem, nehogy az amúgy is rossz közhangulat még jobban elmérgesedjen, Gyulait némi szóbeli feddések után szabadon bocsátották.

22 A megyefőnök ezek után külön leiratban figyelmeztette a színházigazgatót a nagyobb elővigyázatosság betartására. Természetesen az edddigi biztonsági intézkedéseket megkétszerezték. A cenzúra tevékenysége A színjátszás művészi színvonala s a színház látogatottsága ezekben az években az 1848 előtti állapotokhoz viszonyítva jelentősen hanyatlott. A magyar ajkú lakosság a magyar színjátszás méltatlan háttérbe szorítására úgy válaszolt, hogy tüntetőleg nem látogatta a német színi előadásokat. A magyarokkal szimpatizáló német polgárok is csatlakoztak az ideiglenes bojkotthoz.

23 Ezért ebben az időben nem volt szokatlan jelenség a színtársulat számára, hogy szinte mindig fél ház előtt játszottak. Sőt arra is volt példa, hogy időközönként bezárták a teátrumot érdektelenség miatt. De ebben az is szerepet játszott, hogy a műsorszerkesztés korlátok közé szorult a cenzúra előírásai miatt.

24 Az 1850-es évek színházi életének megnyomorítója Bach belügyminiszter 1850. november 14-én közreadott Színházi Rendtartása (Theaterordnung) volt.

25 Mivel a belügyminiszter felismerte azt a veszélyt, ami a színjátszás oldaláról fenyegethette a rendszert, rendelkezései rendkívül szigorúak voltak. A Rendtartásban vezette be a legkisebb kihágások esetére is a pénzbüntetést, a titkosrendőri felügyeletet és a cenzúrázás megszigorított rendszerét. Nem csak a szövegkönyveket ellenőrizték, hanem az előadásokon is részt vett valaki a felduzzasztott cenzori bizottságból.

26 Különösen azoktól a rögtönzésektől tar20 BML Pvt. ir. 1836/1852. 21 Uo. 22 BML Pvt. ir. 6437/1852.; 1836/1852. 23 Márfi, 1993. 23. 24 Székely, 1990. 373.; M. Császár, 1987. 38. 25 Gerold, 1990. 173. 26 Gerold, 1990. 174.