Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - SONKOLY KÁROLY: A szavai református templom műemléki helyreállítása

eleji háborús időket is. A 18. sz. közepén újból fellendülő egyházi élet emlékei egy 1746-os évszámot viselő úrasztali kancsó ónból és egy 1752-ben öntött harang, amelyet a falu parasztjai Grácból hoztak haza szekéren. Földesuruk ekkortájt a megye leghatalmasabb birtokosa, Mária Terézia kedvelt udvari embere, Batthyány Károly herceg volt. A Mária Terézia-féle urbáriális conscriptio 40 családfőt tüntet fel a faluban. Túlnyomó többségük, 38 fő még telkes jobbágy, csak 2 házas zsellér van köztük. A királynő uralkodásának vége felé az egyházközség életét megzavarta a Klimó György pécsi püspök által is képviselt kései ellenreformáció, ami sok szenvedést okozott a baranyai reformátusoknak. 1777-ben - arra hivatkozva, hogy azt még a katolikusok építették - bezárták és lepecsételték a szavai templomot. Szerencsére az elkövetkező jozefinus korszakban, a „Türelmi rendelet" kiadása nyomán megszűntek a zaklatások. 1783-ban a falu egy újabb harangot öntetett Pécsett. Az eklézsia megerősödését mutatja az is, hogy 1792-ben már bővítik, csinosítják a régi templomot. Jellemző, hogy a rendszeresen vezetett anyakönyvek és egyéb, hivatalos egyházközségi dokumentumok is a 18. sz. végétől - 19. sz. elejétől maradtak ránk (születési anyakönyvek: 1785, házassági anyakönyvek: 1786, protocollumok: 1806, számadási jegyzőkönyvek: 1816). Az írott forrásokból kitűnik, hogy 1782-ig Csarnóta, 1796-ig Garé filiák is a szavai materhez tartoztak. A II. József-féle népszámlálás révén tudjuk, hogy 1786/87-ben Szava községben, amely gr. Batthyány Tivadar birtoka, 58 házban 62 család élt. A falu jogi népessége ekkor 378 fő volt. Az összeírok egy papot - a református lelkészt - és egy nemest találtak, polgár egy sincs. A lakosság többsége paraszti munkából tartotta fent magát, közülük 40-en már zsellérsorban. A 8 fő egyéb foglalkozású valószínűleg olyan falusi iparos lehetett, akiket jobbágyi függésük miatt nem soroltak a polgárok közé. Ez a 19. sz. végéig tartó korszak az egyházközség virágkora. A templomot folyamatosan bővítették, átalakították, szépítették a hívek a maguk erejéből. A kb. 3,5 q súlyú nagyharangot 1827-ben Pécsett önteltek. 1830-ban emelték a ma is álló paplakot és a régi tanítói házat az iskolaszobával. Az egyházközség 1805-ben 350 lelket számlált, amint ez az akkor megmagasított templomtorony gombjában elhelyezett névjegyzékből kiderül. 1817-ben Báthori Gábor, a református egyházkerület püspöke látogatta meg Szavát. A helyreállított ref. templom Szaván.