Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - SONKOLY KÁROLY: A szavai református templom műemléki helyreállítása

rásokban Zaua, de a pápai tizedjegyzékekben nem szerepel. Akkoriban még világi birtokosoké, de az 1542-es conscriptioban már a somogyvári apáté Zawa (Száva). Ekkor, 1542-ben 4 adózó portát írtak össze. A gyér, közvetett forrásokból kikövetkeztethető, hogy a főbb utaktól távol eső kis falu magyar lakossága a helyén maradt a török hódoltság idején is, hasonlóan több más baranyai településhez, csak a lélekszám csökkent, míg például a megye keleti része szinte teljesen elnéptelenedett. Nem ismerünk írott adatokat arra, hogy a község népe mikor csatlakozott a reformációhoz. Az eklézsia múlt századi lelkészkrónikása, Czúcz Lajos nyomán a későbbi egyháztörténeti irodalom is azt tartja, hogy ez még 16. században bekövetkezett Siklósi Mihály vagy A templom a felújítás előtt, DNY-ról, Sztárai Mihály működése nyomán, amikor a baranyai falvak nagy része reformátussá lett. Szava reformációját a forrás megjelölése nélkül 1560-ra teszik. A szavai református egyházközség első írásos említése egy 1618-ból való donációs levélben található. Ebben az uraság, gr. Batthyány Ferenc -soproni főispán földet adományoz Kölgyesi Pálnak, a „kis, új szavai eklézsia" lelkipásztorának. A szövegben szereplő „új" jelző esetleg arra vall, hogy újonnan alakult egyházról van szó, de ezt Czúcz vitatja. Érvként azt is felhozza, hogy az adománylevél a pásztor kötelességévé teszi a „nigrorum aegyptiacorum" (egyiptomi feketék), azaz az itt lakó cigányok lelki gondozását. II. Ulászlónak egy 1496-os levelét, amelyben utasítja Ernuszt Zsigmond pécsi püspököt, hogy egyházmegyéje területén engedje letelepedni Bolgár Tamás cigány fegyverkovácsot és társait, összevetve azzal, hogy a Szaván nagy számban élő Káta és Kovács családok tagjai a szájhagyomány alapjón cigány származásúnak tudják magukat, úgy értékeli, hogy ezek a donációs levélben említett egyiptomi feketék lennének. Az adományozó földesúr fia, gr. Batthyány Ádám 1634-es áttérésével vége szakadt az itteni református eklézsia első virágkorának. A konvertitákra gyakran jellemző hévvel fordult korábbi hitsorsosai ellen. A helyi szájhagyomány szerint ekkoriban rombolták le a szavai „góth stylu kis templom" tetőzetét, és a hosszú ideig romos épületben a barmok legeltek. Majd száz évig semmit sem hallunk a szavai református eklézsiáról. 1731-ben szerepel újra, ifj. Patai János szuperintendensnek a felső-baranyai egyházkerületről készített összeírásában az 50. szám alatt. A falu valószínűleg átvészelte a 17.sz. végi - 18.sz.