Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - SONKOLY KÁROLY: A szavai református templom műemléki helyreállítása

SONKOLY KÁROLY A SZAVAI REFORMÁTUS TEMPLOM MŰEMLÉKI HELYREÁLLÍTÁSA "Kicsoda maradott meg ti közületek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében?" (Agg 2,3) Baranya egyik legmostohább sorsú műemlékcsoportját alkotják a falusi templomok. Különösen veszélyeztetettek azon egyházak, amelyeknek a sorvadó aprófalvakban már megfogyatkozott számú vagy teljesen kihalt hívei képtelenek az épületek fenntartására. Ide elsősorban a megye ortodox- és református templomai tartoznak. Az egykor virágzó, a török uralmat, az ellenreformáció korát túlélő kálvinista magyar eklézsiák több évszázados múltjának épített emlékei közül mára több romos állapotba került a megfelelő gondoskodás híján. Ebben a szomorú helyzetben fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk a figyelmet egy pozitív ellenpéldára, amely más közösségeket is hasonló összefogásra buzdíthat. Szava baranyai kisközség lakossága - felekezeti, világnézeti hovatartozástól függetlenül, egységesen - helyi kezdeményezésre fogott hozzá védett, műemlék jellegű református templomának helyreállításához. A költségeket részben saját forrásokból finanszírozták, illetve társadalmi munkát végeztek, részben az OMF Pécsi Kirendeltségnek segítségét kérték a szinte már romos épület megújításához. Ennek a támogatásnak keretében a szerző levéltári és szakirodalmi előkutatást, kisebb mértékű feltárást, ill. a kivitelezés során kutatói művezetést végzett a szavai református templom helyreállítása érdekében. Ezeknek eredményeit foglalja össze a jelen dolgozat.

1 Szava falu Baranya megye Siklósi járásában, a Siklós-Villányi-hegységtől nyugat felé elnyúló dombok északi oldalán fekszik. Vitatott az ormánsági magyar néprajzi csoporthoz való tartozása, de - véleményünk szerint - ezt valószínűsítik Zentai János kutatásai, aki a vidék anyakönyveinek adatait a 18. sz. végétől feldolgozva kimutatta, hogy Szavát az endogám házassági kapcsolatok e terület falvaihoz kötik. Már az Ormánságra vonatkozó első, 19. sz. eleji publikációt is egy ismeretlen szavai levelező küldte be a Hazai Tudósításoknak, ahol 1806-ban jelent meg a helyi nép öltözetével és nyelvével foglalkozó, rövid írás. Az eredetileg színmagyar, református vallású lakosság már erősen megfogyatkozott és jórészt kicserélődött. A szakirodalom szerint a község neve a szláv „Sova" (Bagoly) személynévre vezethető vissza. A falut már az Árpád-korban is említik írott források. Először egy 1290-es oklevélben szerepel Kórógyi Keled fia Gergely birtokaként, aki harmadát leányának adja leánynegyed címén. 1296-ban „possessio Zauwa" Keled unokáinak osztozkodásakor Philpus fiainak jut. Az Anjou-korban többször is (1320, 1323, 1374) előfordul írott for-