Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - SZIRTES GÁBOR: A Nemzeti Parasztpárt és az 1945-ös választások Baranyában

magában foglalta, aminek a kommunista és parasztpárti telepesek zaklatása, helyzetük bizonytalanná tétele is részét képezte.

41 Az 1945 végi - 1946 eleji hónapokban a parasztpárti propaganda ezzel kapcsolatos kritkai hangvétele nem mérséklődött. Már a hazai németséget sommásan elítélő választási jelszavakkal egyidejűleg a párt a székelység pártjának tekintette magát, amely minden dunántúli székely telepesért megalkuvás nélküli harcot folytat.

4 A pártsajtó később is figyelemmel kísérte helyzetüket, folyamatosan - s gyakran nem elfogultságtól mentesen - tudósított gondjaikról.

43 Differenciálatlan, túlzott radikalizmustól átfűtött megközelítés jellemezte a pártnak a dél-dunántúli németséggel kapcsolatos álláspontját, amely ekkorra már esetenként a kollektív felelősség és bűnösség tézisének nyílt hangoztatásáig is eljutott. „Most már nem arról van szó, hogy csak a volksbundista, a fasiszta németeket telepítik ki, hanem valamennyit - állapította meg a párt egyik helyi vezetője. - Nem büntetés ez a kitelepítés - folytatja -, hanem egy régi vágyálom beteljesedése, a mi részünkről pedig egy biztonsági intézkedés, hogy a németség többé ne veszélyeztethesse országunk békéjé,.44 A korabeli helyi pártsajtó tele volt a svábokat igazoló bizottságok tevékenységével kapcsolatos kemény kritikával, mert megítélése szerint pont azok maradhatnak a helyükön, akik a múltban ellenségei voltak ennek a hazának. Mekényesen például írja a Pécsi Szabad Szó

45 - mindenki tagja volt a Volksbundnak, mégsem lakoltatnak ki senkit. Bikaion, ahol 1550 volksbundista család él, csak 80 volksbundistát mutatott ki a nemzeti bizottság. Mágocs 484 volksbundistája közül pedig még csak 160-at telepítettek ki - elégedetlenkedik a helyi pártsajtó. Bírálja és kevesli, hogy Hegyhátmarócon csak alig 27-30 bundos svábot mutattak ki. Mindezek alapján követeli a földigénylő, valamint a nemzeti bizottságok sváb vezetőinek és tagjainak félreállítását, helyükre pedig „gerinces magyarok" kerülését. S amikor a járási főjegyzők valamennyi nemzeti bizottságot arra utasították, hogy a politikai pártokkal együtt foglaljanak állást a községükben levő közalkalmazottak megtartása vagy elbocsátása kérdésében, akkor a parasztpárti sajtó a „Tolna-baranyai volksbundos fészekben" ennél gyökeresebb megoldást szorgalmazott. Mivel például a Völgységi járás telepes községeiben a jegyzők, a segédjegyzők és az írnokok továbbra is funkcióban voltak, ezért - álláspontja szerint „nagyarányú őrségváltás" kellene, a sváb községek közalkalmazottaira külön rendelkezés sürgős meghozatala.

46 A korabeli dokumentumok arról tanúskodnak tehát, hogy a parasztpárt álláspontja és magatartása is hozzájárult a sváb kitelepítések során elkövetett súlyos sérelmek és törvénytelenségek elkövetéséhez.

47 Ezt annak ellenére meg kell állapítani, hogy a párt képviselői is elfogadták a Nemzeti Bizottság állásfoglalását a „kitelepítési oszlopokhoz" kiküldendő albizottságokról, amelyeknek feladata az volt, hogy egyrészt javaslatot tegyenek a német anyanyelvű, de magyar nemzetiségűek kitelepítésére (akiknek