Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - T.MÉREY KLÁRA: A Dél-Dunántúl településhálózatának változásai (1914-1950)

Változatlan maradt az a helyzet, hogy a Baranyavári járás új székhelye: Villány kisközségi státusban volt annak ellenére, hogy 2000 fő felett volt a népessége. Ugyanennek a járásnak egyetlen nagyközségében, Vókányban a népesség száma nem érte el az 1800 főt. A Hegyháti járás székhelye is kisközség: Sásd, de ennek népessége meghaladta a 2000 főt. Ugyanez a helyzet Pécsvárad és Szentlőrinc esetében, mindkettő járási székhely. A megye járásai közül 3 élén tehát kisközség állt. A megye telpüléseinek 64%-a volt kisközség, és 1937-ben ezekben lakott a népesség 64%-a. Ezekben tehát a népesség fogyásáról kell beszélnünk, hiszen 1910-ben a népességszámnak még 68%-a élt kisközségekben. A területben és népességben erősen megfogyatkozott Baranya megye tehát 27 esztendő alatt és új körülmények között a városiasodás irányában lépett előre. Somogy és Tolna megyék nem vesztettek területet, így a települések megoszlása reálisabban összehasonlítható. Somogy megyében a megyeszékhely, Kaposvár rendezett tanácsú város volt 1910-ben, és 1937-ben is megyei városként jegyezték fel. A megye népességének valamivel több mint 8%-a élt Kaposváron 1937-ben, míg 1910-ben 7% volt e város lakója. A nagyközségek száma 1910-ben 16 volt, 27 év múlva már 3l-re növekedett. Ennek megfelelően a nagyközségekben élő népesség aránya is 14%-ról 24%-ra emelkedett. A járási székhelyek közül Tab és Igal maradt kisközség, de ezek lakosságszáma is meghaladta a több ezer főt. A kisközségekben élők száma 1910-ben a népesség 79%-át alkotta, 27 évvel később 68%-ra csökkent. Ebben a megyében is nagyobb településekre koncentrálódik a lakosság, de itt ez a népességnövekedés elsősorban a nagyközségeket érintette. Tolna megyében a megyeszékhely státusa ugyancsak változatlan maradt. A rendezett tanácsú város, Szekszárd 1937-ben megyei városként szerepel. Még 1910-ben a megye népességének 6%-a élt ebben a városban, 1937-ben ez az arány 5%-ra csökkent, de a lakosok száma számszerűen is kevesebb lett, közel 700 fővel találunk kisebb lélekszámot az 1937. évi Szekszárdon, mint 27 évvel azelőtt. A nagyközségek száma és szerkezete kevesebbet változott. 1910-ben 81, 1937-ben 88 nagyközség volt a megye területén, s míg 1910-ben a népesség 83%-a élt azokban, 1937-ben már 85%-ot tömörített magába. Nagy részük változatlanul az uradalmi községek sorába tartozott. A kisközségek lakosainak aránya 1910-ben 11%, 1937-ben a népesség 10%-a élt azokban. (1. ábra) Zala megye ismét azok közé a megyék közé tartozott, amelyek sokat veszítettek területben és népességben egyaránt a béke-diktátum következtében. 1910-hez képest több mint 100 ezer fővel csökkent lakosainak száma. A megmaradt településhálózat élén változatlanul a két rendezett tanácsú város állt: a megyeszékhely, Zalaegerszeg és a nagy forgalmú Nagykanizsa, melyek a megye népességének 8%-át tömörítették magukba 1910-ben, s ez az arány 27 esztendővel később - nagyrészt a megfogyatkozott megyei népességnek köszönhetően - 12%-ra növekedett.