Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)
TANULMÁNYOK - T.MÉREY KLÁRA: A Dél-Dunántúl településhálózatának változásai (1914-1950)
A településhálózaton belül mégis történtek lényeges változások az egyes települések arculatán. Térjünk ki e vonatkozásban az ún. eszmei uradalmi községek kérdésérc. Területünkön, különösen Tolna megyében ez eléggé gyakori jelenség volt, mégis az 1930-as években azok célszerűtlen szerkezete lassan „alkonyukat" okozta. így történt pl. Szemcséd esetében (Tolna megye), amely két különálló határrészből állt, és ennek az uradalmi községnek jegyzője Felsőireggel összeépült utcasoron lakott, s innen intézte a község ügyeit. 1912-ben a község uradalmi jellege némileg csökkent, mert a 9000 hold már nem egy birtokos kezén volt. 1925-ben 7476 kat. hold volt három nagybirtokos kezén. Az 1930-as években Kornfeld Móric bárónak volt már csak itt 3434 kat. holdat kitevő nagybirtoka úgy, hogy a község 1938-ban megszűnt. Egy része Felsőireghez, a másik, külső területe pedig a szomszédos Tamási községhez került. Az ugyancsak Tolna megyében fekvő Dőrypatlan község a főképp a Dőryek tulajdonában lévő 10 önálló pusztából alakult, és lényegében három egymással össze nem függő részből állt. A község uradalmi jellege parcellázások és kisbirtokosok betelepedése révén lassan elhomályosult. 1912-ben a 9038 kat. holdat kitevő határból 8000-en felüli birtok két nagy- és több középbirtokos kezén volt. A 103531/1936. BM. rendelettel az egész községet megszüntették, és 8 szomszédos községhez csatolták. Ez az időszak valóban az „eszmei községek" alkonya volt. 11 Ami az uradalmi községekkel történt, az jelentős változást hozott a településhálózatban. A teljesen elszigetelődött puszták népe ismét betagolódhatott a községi szervezetbe, lényegében ez számolta fel a hajdani nagy uradalmak területi elkülönülését, s tette lehetővé azt, hogy a gazdasági cselédség közelebb juthasson a falvak világához ismét, de most már teljesen más módon. E mögött azonban más probléma is volt, nemcsak az, amit a közigazgatás megkönnyítésének jogászi szemlélete megfogalmazott. 1925-ben elkészült Dél-Dunántúl területéről egy ún. Közigazgatási Tájékoztató Lap, amely a területek községeire korlátozódott felmérés szövegét tartalmazta. E tájékoztató lapok anyagában szereplő adatokból hamarosan kiderül, hogy bámulatosan megszaporodtak - az 1910-es évekhez viszonyítottan - a gyár jellegű ipartelepek Dél-Dunántúl községeiben. Volt, ahol ezek munkásszámát is közölték (téglagyárakban, malmokban, gépműhelyekben stb), van, ahol a gépek teljesítőképessé12 gét is tudjuk. A községenkénti feldolgozás azt mutatja, hogy néhol egészen kis falvak határában volt egy-egy uradalom szükségleteit szolgáló műhely, több helyen találunk gőzmalmot, téglagyárat. 1936-ban pedig az ipari sokszínűség már további bővülést mutat, a legkülönbözőbb iparágakban találunk jól működő üzemeket, de ezek adatait már nem ismerjük.