Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

BODA MIKLÓS A KÖZÉPKORI PÉCSI EGYETEM LOKALIZÁCIÓJÁRÓL Egykorú forrásaink hallgatnak az 1367-ben alapított pécsi egyetem közelebbi elhelyezéséről: épületéről avagy épületeiről. Nem csoda hát, ha. minden időben tág tere nyílt az ide vonatkozó feltételezéseknek, s kivált a „hely szellemétől" megérintett kutatók minden kínálkozó lehetőséget megragadtak arra, hogy a hajdani Stúdiumot topográfiailag is elhelyezzék a - középkori beépítését tekintve sajnos ma sem eléggé ismert városban. A déli városfaltól a belső várig Az első napjaink tudománytól ténetében is számon tartott lehetőséget azok az épületmaradványok kínálták, amelyekkel még a múlt század elején is szembesülhettek a járókelők, mégpedig egyrészt a Citrom utca északi (a Jókai utcához közeli) oldalán, másrészt az egykori püspökkert keleti szegélyén, tulajdonképpen a mai postapalota alatt, illetve környezetében. Egy tudós szem már a XVIII. század közepén felfigyelt ezekre a romokra a déli városfal közelében, és Pécs püspöki város történetét összefoglaló kéziratában (1752) megállapítja, hogy a Benedek-rendieknek egykor temploma és kolostora volt a városban, egyetemmel (cum universitatis studio), melynek - Istvánffy szerint - Mohács előtt még 2000 tanulója volt. Éspedig „ad méridionale latus civitatis rudera etiam nunc transeunti patent, quibus nunc interior hortus episcopalis vicinus adiacet", adja meg ily módon az általa észlelt romok fekvését is az ismeretlen szerző (Vö. PETROV1CH 1971. 151). Mintegy fél évszázaddal később ugyancsak a hajdani univerzitást „látja bele" ezekbe a romokba egy tizenhat éves „csodagyerek", Kardos Alajos is, aki 1799-ben az Engel-nyomdában közreadja a középkori pécsi egyetem első, vitathatatlanul tudományos igényű monográfiáját (Vö. PETROVICH 1971. 151-152). A fenti kéziratot vélhetőleg nem ismerte. A felismerés onnan jött, hogy a helyenként festésnyomokat is őrző épületmaradványok a tudományok palesztráját formázták (formám Palestrae Literariae), ami lényegében azonos Istvánffy sokat idézett pécsi vonatkozású sorainak gymnasium literarumával

1

. Tudjuk, e feltevését Kardos közölte „egy nem közönséges műveltségű" férfiúval, aki - feltehetőleg az „ismeretlen szerző" kézirata alapján - felvilágosította, hogy a kérdéses helyen a bencések egykori kolostorának romjai láthatók. Kardost, aki két év múlva már búcsúzni kényszerül az élettől, mindez nem tántorítja