Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

a székesegyház „egyéb helyei", feltehetőleg a kápolnák, kölessel és kétszersülttel voltak tele Evlia ittjártakor. - E. CS. 1985. 230; KATONA 1982. 29.) A szentélytől északra eső oldallal már foglalkoztunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban a déli oldalt sem, ahol egykor az a mintegy 40 méter hosszú - emeletes - épület állott, melyet az itt talált reneszánsz faragványok alapján Szatmári György püs­pök (1505-1521) Oláh Miklós által is említett palotájával azonosítottak (Vö. PETRO­VICH 1963. 184-187; G. SÁNDOR 1984. 18-33). Szőnyi Ottó szerint az épületnek ,Jcettős rendeltetése volt: kápolnául és könyvtárul szolgált. (...) Renaissance stílusban épült, amint két ablakkerete bizonyítja." (SZŐNYI 1929. 487.) Gosztonyi Gyula előbb megállapítja, hogy „beosztása, rendeltetése ismeret­len", majd hozzáteszi: „Eddigi feltevések szerint földszintjén könyvtár, emeletén kápolna helyezkedett el, de az is lehetséges, hogy a teológiai főiskola helyiségeit foglalta magában. Evlia Cselebi közlései erre engednek következtetni" (GOSZTONYI 1939. 259.) Mielőtt Petrovics Ede véleményét idéznénk, emlékeztessünk arra, hogy 1735-ben, felmérve a visszafoglaló harcok során úgyszólván teljesen megsemmisült épület marad­ványait, ezeket írja egy ismeretlen szakember: ,A déli torony melett romok sora látszik, melynek alsó szintjén két kápolna, köztük az egyik a Boldogságos Szűz Aranyosnak mon­dott kápolnája. (...) A másik kápolna boltozata nemrég beomlott." Mint Petrovichtól tudjuk, később elrendelik a maradványok elbontását, s jóllehet a toronnyal szomszédos és viszonylag jó állapotban lévő kápolnát eleinte meg akarják tartani, hogy befoglalják az „aedcs Sacmarianae" helyén emelendő káptalani levéltár épületébe, végül is eldön­tik, hogy az épület nem itt, hanem a mai helyén kerül felépítésre, s ekkor lebontják a kápolnát is. Hogy a romok elbontása és elhordása pontosan mikor történt, az nem ál­lapítható meg teljes bizonyossággal. 1762-ben mindenesetre már elhatározták a levéltár építését, 1777-ben (Koller szerint) lebontják a kápolnát, 1784 körül pedig már a mó­dosított tervek szerint folyik az építkezés (PETROVICH 1963. 179, 187-189). Egy 1762-ben készült leírás az egész tömböt Szatmári püspök művének mondja, kivéve a torony mellett álló kápolnát, melyet Koller a 15. századi forrásokban szereplő Holtak kápolnájával azonosít, nem pedig a 18. században sokak által keresett Aranyos Mária­kápolnával. Petrovich Ede szerint e kápolna „a román stílus érett formáit mutatja", mint ezt a Hermanng-féle rajzon (1754) és a levéltár első terveinek egyikén (1777) látható román műformák bizonyítják. A további részek kialakulásáról ezt mondja: ,A termé­szetes fejlődés is arra utal, hogy először volt itt egy kápolna, ezt toldották meg később, de még Szathmári előtt, a déli szakasszal. És végül e két létesítmény fölé húzatott Szathmári egy emeletet." Petrovich szerint az épület váron belüli, a déli kapuhoz közeli helyzete, a kora­beli igények és a későbbi tradíció egyaránt arra utal, hogy iskola működött az épület­ben, 24 s valószínűnek tartja, hogy Szatmári könyvtárat létesített az emeleti részen.

Next

/
Thumbnails
Contents