Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

DOKUMENTUM - A heveng etimológiájához (Vöröss László Zsigmond)

ismerős) maga is készített hevenget gyermekkori és siklósi szőllejükben, nagyszemű szőlőből, csak úgy szórakozásból. 1991. augusztus 28-án a TV 2-n 19 órakor a „Vörös urna" c. finn tévéfilm egyik jelenetében, Jeruzsálemben egy személyautó ajtajára festve tűnt fel a heveng szőlőből (embléma?). Kortársaim Siklóson emlékeznek a hevengre! A kifejezés megismerése után írtam Andrásfalvy Bertalannak. Pár nap múlva köszönettel nyugtázta a már majd elfelejtett „szép adatot", egyben felhívta figyelmemet, hogy ez a jelenet - szőlővel - szerepel a Bibliában. Megtaláltam: Mózes 4. könyve 13. fejezet 24. verse. „Lemetszenek ott szőllővesszőt szőlőfürttel, és ketten vivék rúdon..." Kánaánból Kaleb és Józsué a földerítésből, a bőség jeleként vitték Mózes elé. A Képes Bibliában megtalálható ábrázolása, talán mindegyikben. Jugoszlávia déli részén, tízegynéhány esztendővel ezelőtt, Boszniában vagy Dalmáciában autőskirándulásukon Lukács Tivadar és családja (Martonvásár) az egyik piacon látták a hevenget cseresznyéből. 1991 júniusában - mint hallottam - a magyar autóbusz utasainak kínálták Olaszországban megvételre a cseresznyéből készült hevenget. A képek gyermekkori emléket idéznek: dobormű a falon. Baranya vármegye címere, a felső mezőben a heveng, az alsóban a bástyakapu. A régi lexikonokban is megvan a kép, csak éppen alig kivehető a két ember a szőlőfürttel, mert a kép kicsi, elmosódott. Siklóson pedig a Rendőrkapitányság oromfalán, az erkély fölött a Vármegye címere (!). A harmincas években a járási szolgabíróságnak készült az épület, és a szolgabíróság vármegyei intézmény lévén, járási hivatalára így került. A heveng szót először írásban (nyomtatásban) a Kertészeti Lexikon (1963)-ban sikerült megtalálnom, a szőlő eltevési módjai címszó alatt: vesszővel levágott fürt rúdra erősítve. A Baranya vármegye címeréről készült kép, pecsétlenyomat rajzát kértem a Baranya Megyei Levéltárából. Megkaptam a „BARANYA" című folyóiratukat Ódor Imre: Baranya vármegye címer-pecsétjének évszázados viszony tagságai c. dolgozatával. Ebben bőven ír a heveng értelmezéséről, címerbe kerüléséről (1988/1:1-2:35-48). A heveng készítésének idejéről, alkalmáról - gyermekkori siklósi, részben homályos emlékeim alapján, amelyek azonban ésszerűek - a következőket tudom. A „szüreti mulatság", amelyeket a szüretek befejezése után tartottak, felvonulással kezdődött, lovas bandérium szalagokkal feldíszített lovakon, pántlikás, kalapos legények, fiatal házasok 20-30-as jókedvű, kurjongató csapata haladt az élen. Őket követték - ugyancsak feldíszített szekereken nótázó legények, lányok, lugast utánzó szőlővel, rajta fürtökkel. A legények kezében újboros üvegek, a jókedv megalapzói. Itt el tudom képzelni a hatalmas hevenget. Idő is, dolgos kéz is volt hozzá elegendő. Ez a mulatság az aratőbálhoz hasonló volt, amiről csupán irodalmi emlékeim vannak. Talán nem is tartottak ilyeneket Siklóson. A szüreti felvonulás mintha a földesúr előtti hódolás, bemutatás lett volna hajdanán. A felvonulás - emlékeim szerint - a Polgári Dal- és Olvasókör