Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - NÁDOR TAMÁS: A „Nótás kapitány" (Asszonyi László színigazgatóságának éveiről)

Asszonyi is élt azzal a napi bevételt növelő lehetőséggel, hogy közkedvelt fővárosi művészek vendégjátéka kedvéért a közönség újból megnézi a már látott darabot. Ezt igazolja Pataky Kálmánnak már említett fellépése a Rigolettóban, valamint Rózsahegyi Kálmán (MSZNK 1984. 110), aki a vén gazember (1924. jún. 16. 10.955 OOOK), valamint a Süt a nap (jún. 17. 10.635.500) előadásain vonzotta a közönséget. A színigazgatók mégis kénytelenek voltak 1924. januárban az opera-előadások, majd febr. 25-től a helyárak egységesen 25%-al való felemelését kérni, melyhez a tanács hozzájárult. Ahhoz is megadta az engedélyt, hogy - az anyagi helyzet javítása céljából - a főidény végeztével jún. 30-ig pótidényt tarthassanak. Ekkor kapott Asszonyitól fellépési lehetőséget dr. ifj. Müller János, az Ügyvédi Kamara nagytekintélyű elnökének Hanziként becézett fia. „A magát rettegettnek ismerő kritikus, egy dilettáns (aki melesleg ügyvéd és a Pécsi Est kritikusa ) egymaga játszik három különböző nagy színészi skálát igénylő szerepet" — harangozták be a maga nemében páratlanul érdekes színházi eseményt a napilapok. A faunban, Knoblauch darabjának I. felvonásában a címszerepel játszotta elképesztő mozgáskultúrával, Molnár Ferenc Marsalljában a színészt alakította, míg a Leányvásár c. Jacobi operettben a táncoskomikus szerepében dzsilolót énekelt és boszorkányosan szteppclt 1924. jún. 23- án, a színházi karszemélyzet javára rendezett jutalomjáték keretében (3.722.500 K).

12 Későbbi értékelő cikk

13 az első évad - dekonjunktúra ellenére is - táblás házait annak tulajdonította, hogy „nagyszerű társulat volt Pécsett, nem voltak túl magasak a helyárak és a közönség szívesen látogatta a megkedvelt színházat". Ezt látszik igazolni a pótszezon bevétele, ami 169.047.828 K volt. Ez - az inflációt is hozzászámítva - lényeges emelkedést mutat, hiszen évadkezdéskor az októberi bevétel 32.047.510 korona volt, decemberben 54.112.050, míg az 1923/24-es évad teljes bevétele 1.195.176.800 koronára rúgott. Sajnos, a feljegyzések nem szólnak a kiadásokról. Hogy a színház a látszólagos jövedelmezősége ellenére is anyagi gondokkal küszködött, bizonyítja néhány közgyűlési jegyzőkönyv. A városi tanács pl. 1923 decemberében 24 köbméter fát és 12.000 KW áramot juttatott a színháznak, 75%-kal hozzájárult a fűtéshez, eltörölte a vigalmi adó 25%-át, ajándékban adott 40 kg gyertyát, biztosította az épület díjtalan használatát és tatarozását is (MÁRFI 1990. 538. 539). Asszonyi társulatával 1925. július l-jén nyári állomáshelyére, Nagykanizsára utazott, ahol A vén gazember c. Mikszáth darabbal nyitotta meg kéthónapos szereplését, ami 360.830.530 koronát jövedelmezett. A Pécsi Színházi Élet 1924 szeptemberében „Diadalmas nyár" címmel, lelkes hangú cikkben méltatta a nagykanizsai vendégszereplést, ahol „Asszonyi László direktor társulatát művészért szomjas lélekkel várták és estéről-estére zsúfolt ház tapsolta az előadásokat". Hevesi sándor, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Asszonyi „fegyelmezett, nívós és komoly" társulatáról.