Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - SONKOLY KÁROLY: A szavai református templom műemléki helyreállítása

A"templom a felújítás előtt már igen rossz állapotban volt. Látszik rajta - például a girbe-gurba tornyon is - hogy egyszerű, falusi mesterek munkája. A rendszeres felújítások elmaradása szomorú következményekkel járt. Azon túlmenően, hogy a külső vakolat nagy része már hiányzott, komoly statikai repedések is mutatkoztak a falakon. Több helyen régi vonóvasak látszanak, de nem sokat érnek. Fokozta a bajokat a külső járószint feltöltődése a templom padlójához képest és a csapadékvíz-elvezetés megoldatlansága is. A templom műemléki kutatására 1988-ban került sor. A levéltári és szakirodalmi kutatásokon és a külső helyreállítás során végzett kutatói művezetésen túl csak kisebb rábontásokat eszközöltünk a homlokzatokon. A belsőben most nem került sor feltárásra. A műemléki kutatást a jelen dolgozat szerzője végezte, az épület felmérését és a helyreállítási tervet Levárdy Henriette (OMF Pécsi Kirendeltsége) készítette el. A levéltári és szakirodalmi előkutatások során előkerült adatokat a feltárás, ill. a kivitelezés folyamán megfigyelt jelenségekkel összevetve sikerült megközelítőleg pontosan rekonstruálni a templom építéstörténetét. A hagyomány szerint még a török korban épült, de valószínűbb, hogy magja még korábbi, késő középkori eredetű. Czúcz és nyomán a későbbi szakirodalom - „kis, góth stylu" templomról beszél, de erre vonatkozó forrásokat nem ismerünk. E kis templom szentélyének formáját csak áz épület belsejében végzendő ásatással lehetne tisztázni. Erre most nem volt lehetőség. Valószínűleg a jelenlegihez hasonló, a nyolcszög három oldalával záródó lehetett, s a templom bővítésekor bontották el. Az első, a református egyházközség meglétét bizonyító adat az 1618-as donációs levél, amely közvetett bizonyíték arra, hogy a régi templomot a reformátusok használhatták. A helyi hagyomány szerint a 17. században - minden valószínűség szerint gr. Batthyány Ádám 1634-es áttérése után - lerombolták a tetőzetet, és sokáig nem engedték újjáépíteni, s a romos templomban a barmok legeltek. Nem tudjuk, hogy végül mikor állították helyre. Elképzelhető, hogy erre csak a 18. sz.-ban került sor. Az 1731-es egyházkerületi összeírásban már szerepel a szavai eklézsia, de komolyabb - bár csak közvetett - bizonyítékunk a templom használatára csak a század közepéről van. Az 1746-os ónkancsó mellett ilyen az 1752-ben öntetett harang is. Az első direkt adat a templomról az, hogy 1777-ben bezárták és lepecsételték azzal az indokkal, hogy még a katolikusok emelték, tehát középkori eredetű. A „Türelmi rendelet" után megerősödő egyházközség számára szűkké vált épületet 1792-ben, Fazekas István prédikátorsága idejében kelet felé megnagyobbították. Ennek nyoma az a falelválás, ami a déli homlokzaton, a bejárattól jobbra eső falszakaszon jelentkezik, s párja az északi oldalon is megfigyelhető. Ehhez az építési periódushoz köthető a mai vakolat alól előbukkanó korábbi, sötétebb, homokszínű vakolatréteg, amelynek szép, későbarokk jellegű díszét a sima felületű, felül a vízszintes sávba ívesen átmenő lizénáktól határolt, höbörcsös mezők adják. A sima felületeket egy későbbi rá-