Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - LÁBADI KÁROLY: Nazarénusok a Drávaszögben

LÁBAD I KÁROLY NAZARÉNUSOK A DRÁVASZÖGBEN A Krisztusban hívő nazarénus gyülekezetek tagjait a Drávaszögben nevezték még igazhitűeknek vagy hívőknek is. A protestáns kisegyházakhoz tartozó, a tiszta evangéliumi élet gyakorlatát hirdető vallásfelekezet a nevét igazából az Apostolok Cselekedeteiből (24,5), a Bibliai újtestamentumi kánoni iratából választotta, amely a kereszténység elterjedéséről tudósít. Benne a zsidók a Pál apostolt követőket hívták názáretieknek, nazarénusoknak. A felekezetet Svájcban alapította S.H. Fröhlich (1803-1857) református lelkész. Tanai a magyar nyelvterületre is gyorsan átterjedtek. Vándor iparoslegények vitték magukkal. A nazarénizmus első kiemelkedő magyarországi alakja Hencsel Lajos (18181844) volt. A mozgalom igazából a szabadságharc elbukását követő évtizedekben virágzott.

1 A Horvátországhoz tartozó Drávaszögbe a mozgalom Bácska irányából érkezett. Az ottani protestáns parasztgyülekezetek, elsősorban Pacsér (Pacir) és Ómoravica (Stara Moravica) körében meghonosodott tanok hirdetői kezdték nézeteiket terjeszteni. Legelőször az 1859-es évtől kezdődően Vörösmarton jelentek meg, majd évről évre dél felé haladva az 1870-es évekre hatásukat kiterjesztették az egész vidékre, a Duna és a Dráva közé eső területre. Az Evangélium tanítására alapozott életükben a felnőttkeresztséget, a lementést gyakorolják. Az ember Istenre és embertársaira vonatkozó Tízparancsolat rendelkezései közül a Ne ölj! parancsolatra hivatkozva megtagadták a fegyverhasználatot és az eskü2 teteit, mivel körükben az adott szó megtartása kötelező érvényű. „A gyülekezetek összetartozása, egymást segítő közössége, morális fegyelme" tette vonzóvá közösségeiket. Az 1870-80-as években a Drávaszög két nagy egyháza, a református és a katolikus példamutató türelemmel viseltetett egymás iránt. Rácz Pál vörösmarti esperes, lelkész 1885-ben felettesének írt jelentésében például így fogalmazott: „...bár városunk lakosságának nagyobb contingensét a' r. catholikusok teszik, mégis a' két felekezet között a' legszebb egyetértés uralkodik, a' r.c. lelkészek panaszra ez ideig nem szolgáltatnak okot, és semmi sérelmek ezen a' hivatalnokok közt föl nem merült."

4 Nem mondott mást Vinczy Gyula bellyei református lelkész sem: „...mint örvendetes tényt felemlíteném a' két vallásfelekezet, u.m. a reform, és római cath. híveinek szép egyetértésben és békességben való együtt élését, egymás vallásának és szertartásainak tiszteletben tartását."

5 A türelem és megértés azonban korántsem volt tapasztalható a nazarénus felekezetek egyre gyarapodó misszióival szemben.