Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - SZITA LÁSZLÓ: A főrebellis. Thököly-kép a 17. század végi német sajtóban

ügyességével a török portánál előnyt szerzett..." A lap mindenesetre előrébb járt következtetésben Thököly jövőjét illetően, mint a francia kortárs lapok bármelyike, amelyek csaknem fél évvel később jutottak el eddig. Igaz, akkor már nem volt kétséges a porta terve Thökölyt illetően.

31 A Journal, a Mercurii Relation, az Extract Schreiben júliusi számai eléggé egybehangzóan adták hírül, hogy az „Ottomán Porta Thökölyt Erdély fejedelmévé nevezte ki, s Thököly csakugyan húszezer tatár és török élén Erdélybe akar betörni..."

32 Heissler tábornok a császári és erdélyi csapatokkal megszállta a szorosokat. A továbbiakban rendkívül részletesen, a legkisebb csapatmozdulatokról is hírt adva Thököly és a szövetséges haderő ténykedéséről írnak az újságok. Rendkívül szemléletesen bontakozik ki a sajtó haditudósításai és diplomáciai hírközlései tükrében, hogyan aktivizálódik a porta és a francia diplomácia és hadügy annak érdekében, hogy Thökölyt erőteljes támogatásban részesítsék az Erdélyben lehetséges hatalmi és katonai pozícióinak megerősítésében. Augusztusban nagy terjedelmet szentelnek az újságok a Thököly hadseregének további megerősítéséről szóló tudósításoknak. Augusztus 17-i bécsi hír szerint 1200 törökkel erősítették meg hadtestét. A kétezer francia szakértő és tiszt, valamint tüzér, akik Konstantinápolyra érkeztek a tengeren a felvonuló török főhadsereg erősítésére, számosan Thököly seregébe kerültek. Egy másik haditudósításban található adat, hogy „ a Thökölyhez készülő franciák közül öt tisztet elfogtak, akik bevallották, hogy Thököly az erdélyi szorosokon keresztül akar betörni Erdélybe". Ugyancsak részletes haditudósításban számolnak be a lapok arról, hogy Heissler milyen intézkedéseket tett az erdélyi szorosok elzárására, s hogyan akadályozta meg a tatár és török csapatok egyesülését a Thököly vezette török-tatár-vlah csapatokkal.^ A francia újságok szerint az erdélyi népek azt kívánják, hogy a határon állomásozó vezér legyen a fejedelem.

34 A bécsi, frankfurti, salzburgi, müncheni lapok eléggé egybehangzó tudósításokban az ellenkező megállapításokat teszik, amelyek szerint Heissler eredményesen szervezte a védelmet a székely, erdélyi katonaság és a német garnizonok egységeiből. Kétségtelen tény, hogy az erőviszonyokra inkább a megosztottság jellemző. Azokat a felvonulási utakat Heissler jól lezárta, amelyeken korábban is betörések voltak, s stratégiailag számításba jöhettek egy Erdély elleni támadás szempontjából. Augusztus 24-én valamennyi német nyelvű lap tudósított arról, hogy a francia diplomácia elismerte a „...török porta által Thökölynek adott diplomát...", azaz fejedelemmé történt kinevezését. Több forrás szerint ez jelentős újabb pénzügyi támogatást is hozott számára, ekkor húszezer birodalmi tallért, továbbá 2000 főnyi újabb csapaterősítést. Nagy magabiztossággal írtak arról, hogy Heissler védelmi intézkedései azonban katonailag olyan jelentőségűek, amelyek megakadályozzák a porta és francia terveket abban, hogy a „...vazallus fő lázadót az erdélyi trónra ültessék..."

35 Azonban ugyaneb-