Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

1929. 447-448). Megemlíthetjük még Vörös Márton - vitathatatlannak aligha nevezhető - elképzelését a belső vártól délre, a mai Szent István tér területén állt egyetemről, melynek épülete a tűz martaléka lett a hódoltság végén. 1935-ben közzétett elgondolásához saját (1941-ben publikált) írásából, melyben egyébként nem esik szó az egyetemről, meríti az ötletet (VÖRÖS 1955. 23-24; VÖRÖS 1941). Nemrég - publicisztikus formában - felújította régi elképzelését, s G. Sándor Máriával vitatkozva mindenekelőtt a székesegyház mögötti „falszoros" egyetemi célra való alkalmatlanságát igyekszik bizonyítani, továbbá az un. Birkenstein-féle metszet egy részletének (aligha hihető, hogy bárkit is megtévesztő) kiragadásával azt, hogy (szerinte) a Szent István tér területe a belső vár részét képezte egykor

8 (Vö. PETROVICH 1971. 164). S végül nem hagyhatjuk említés nélkül Petrovich Ede - követésre érdemes - „viszonyulását" az egyetem lokalizációjának kérdéséhez, melyre az eleve több helyszínben való gondolkodás a jellemző. Hisz nem véletlenül írja le példának okáért Tonk Sándor, a kitűnő kolozsvári történész - Európa középkori egyetemeinek jellemzése során - a következőket: kezdetben a magisterek előadásaikat a kolostorok termeiben, saját szálláshelyükön, később pedig különböző kollégiumokban, tanulóházakban tartották. (...) Ónálló épületeket csak a XV századtól emeltek." (TONK 1979. 107-108).

9 Mindezek után nem tehetjük meg, hogy ne foglaljunk állást az „egy címer - két lelőhely" kérdésében. Az ellentmondást már Petrovich is megkísérelte feloldani, de nem jutott megnyugtató megoldásra. Kivált a címertulajdonos Horváth Antal hallgatását furcsállja, aki - ezt Németh Bélától tudjuk - az építtető telektulajdonos sógorától, Jánosi Engel Józseftől kapta volt a szép ajándékot. Azt is különösnek tartja Petrovich, hogy egyetlen visszautalás sem történt Juhász László első közlésére, amelyből „a hiba okára" következtethetnénk (Vö. PETROVICH 1971. 161). A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy a címert a püspökkert falazatának bontásánál találták, azon a helyen tehát, ahová az évszázados pécsi hagyomány helyezte a középkori egyetemet. Másképp aligha juthatott volna eszébe bárkinek is, hogy egyetemi vonatkozásúnak minősítse a töredéket. (Mégha ekkortájt adta is hírül Csontosi János a Magyar Könyvszemlében az „egyetemi beszédek" felfedezését, s tudós körökben beszédtéma lehetett a pécsi stúdium generale.) (Vö. BODA 1991. 79.) Egyébként feltevésünket megerősíti az is, hogy a címer felfedezése valóban egybeeshetett a falazat elbontásával, melyet a célból rendeltek el, hogy megteremthessék a régvárt összeköttetést a Deák (Jókai) utca és a Siklósi országút (ma Rákóczi út) között. Tudjuk, hogy 1885-ben már működött is ez az összeköttetés (MAD

AS 1978. 237). Ha valóban így volt, akkor valószínű, hogy a Löwy-palota építéséhez innen is szállítottak „bontási anyagot" az alapozáshoz, s azután már itt is megeshetett a felfedezés, az „ügyetlen" kőműves itt is beépíthette a cimerkő egyik felét az alapokba. Lehetséges persze az is, hogy némi - utólagos - „csúsztatás" történt annak érdekében,