Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)
SZEMLE - F.FONT MÁRTA: Történelem és régészet kapcsolódási pontjai az Árpád-kor kutatásában
SZEMLE F.FONT MARTA TÖRTÉNELEM ES REGESZET KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSÁBAN 1 Idestova közhelynek számít az Árpád-kor forrásszegénysége, különösen a kora Árpádkori írásos anyag csekély mennyisége. Nap mint nap ennek korlátaiba ütközik a középkori magyar történelemmel foglalkozó történész, oktató és kutató munkája során. Ugyanakkor felébred az az igény, hogy az egymástól nagy távolságra lévő adatok láncszemeit ne a fantázia-teremtette hipotézisek sorával, hanem az anyagi kultúra valóságos adataival fűzze egybe. Vagy ahogy egy régész kolléga fogalmazott „ásatások híján még szabadabban szárnyalna a fantáziánk, így legalább keretek közé vagyunk szorítva". 2 A régészet segítségéhez különösen az életmód, a mindennapi tevékenység és az emberei alkotta környezet leírása során kell a középkorral foglalkozó történésznek fordulnia. Ugyanakkor az írott források és a tárgyi hagyaték egymásra vonatkoztatása sem problémamentes, számos buktatót rejt. E problémák közül szeretnék néhány Árpád-kori vonatkozásút kiemelni, korántsem a teljesség igényével, inkább a jéghegy csúcsaként. A mindennapi élet körülményeit vizsgálva úgy vélem, a települések vizsgálatáé a prioritás, hisz az egyéb tárgyi emlékek is egy-egy településen végzett ásatás során kerülnek elő. Az Árpád-kori falvak régészeti kutatásáról Bálint Csanád készített 1985-ben egy összefoglalót az egyetemi oktatás számára. 4 Akkor a helyzetet úgy jellemezte, hogy a „falut egyelőre nem ismerjük, de házait igen". A szerző a pozitív ismeretek összegzése mellett számos problémára is rávilágított. Pl. 1. A terepbejárások végzői észrevették, hogy az Árpád-kori és késő középkori telepjelcnségek nem mindig fedik, hanem éppenséggel elkerülik egymást. 2. A terepbejárások eredményei azt mutatják, hogy a lelőhelyek száma több, mint az ismert faluneveké. 3. Megfigyelhető a tatárjárás pusztításától független pusztásodás folyamata, midőn a települést lakosai elhagyják. 4. Negyedikként ide kapcsolnám azt a megfigyelést, hogy az Árpád-kori falvak általában nagyobb területen, szétszórtan helyezkednek el. Az írott források oldaláról ismerjük a falura alkalmazott elnevezések tarkaságát: a leggyakoribb „villa"-n kívül a vicus, pagus, locus, terra, possessio, predium elnevezé-