Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BENDA KÁLMÁN: Unitáriusok a hódoltság-kori Dél-Baranyában

töröktől megtámadott Nándorfehérvár védelmére. A köztük élő ferences szerzetesekkel együtt ott találjuk őket az 1514. évi Dózsa-fölkelésben. Az atyai kolostorban élő Laskai Osvát ferences szerzetes, ahogy neve mutatja Laskó szülötte, a Mohács előtti évtizedek egyik legjelentősebb egyházi írója volt. Szóban és írásban élesen bírálta az elvilágiasodott, a hívekkel nem törődő korrupt főpapságot, és szót emelt az elnyomott nép, a parasztság érdekében. A tájban több ferences iskoláról tudunk. így a szerémségi Atyán, a Villány mellett Perecskén, sőt az Ormánságban is volt egy ferences iskola, Sellyén. Ezekben a mezővárosi parasztok gyermekei tanultak, közülük többen az értelmiség soraiba emelkedtek, van, akivel a krakkói vagy a bécsi egyetemen is találkozunk. Mindezt el kellett mondanunk, hogy megértsük azt a szellemi pezsgést, mely a megnehezült viszonyok közepette is a reformáció korában a Dél-Dunántúlra jellemző.

1 • A középkor sokat ígérő fejlődését derékba törte Baranyában a mohácsi csata, a Magyar Királyság bukása és az azt követő török hódítás. A vesztett csata hírére már 1526 szeptemberében elmenekült a pécsi püspökség és a pécsi káptalan. Hamarosan követte őket a nemesség és az alsópapság egy része is. A török csapatok már Mohácsra vonulóban felégették az Eszék körüli falvakat, majd 1543-ban elfoglalták Pécset és megszállták egész Baranyát. 143 évre a megye török uralom alá került. A török csapatok felvonulási útja az eszék-dárdai hídon át mindvégig ezen a területen vezetett keresztül. A XVI. század végén azután, a 15 éves török háború idején, a mezővárosok népe is nagyrészt menekülésre kényszerült, s a XVII. században szinte csak a mocsarak közé bújt ormánsági falvak maradtak a helyükön. Baranyát egyaránt pusztították az átvonuló török és tatár hadak, valamint a velük harcban álló magyar végváriak portyázó csapatai. A török adójegyzékekből nyomon követhető a falvak pusztulása, mely az 1500-as évek végén, a 15 éves háború folyamán érte el tetőpontját. 1603-ban a tatár kán 20 000 emberrel Baranya megyében telelt, nem meglepő, hogy a megye délkeleti fele szinte elnéptelenedett. Voltak, akik a hódoltsági terület védettebb városaiba költöztek, számottevő volt az elvándorlás Kecskemétre, Kiskunhalasra, de az északabbi területekre is. Voltak, akik később visszaköltöztek, de sokan új lakhelyükön maradtak.

2 Az 1550-es évek végén a néptelenül maradt falvakba megindult a bevándorlás délről, részben önkéntes behúzódás, részben egyes török birtokosok telepítésével. Az új telepesek szerbek voltak, akiket a korabeli magyar nyelv rácnak, vagy törökből átvett szóval ifláknak nevezett. 1591-ben a Dráva-szögben a falvak egyharmada már puszta és 36 magyar faluval szemben 8 teljesen rác, 3 pedig vegyesen magyar és rác.

3