Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

Ez a vallási irányzat hamarosan túljutott a Birodalom pannóniai határain, és hatása alá vonta a szomszédos germán népeket - gótokat, longobárdokat - is. Ilyen értelemben Arius Duna-vidéki száműzetése több évszázadra meghatározta a kereszténység és a kelet-európai népek kapcsolatát (BÓNA 1969. 271 sk.). • Miközben a pannóniai egyház hierarchiájának csúcsán világtörténelmi jelentőségű hitviták dúltak a keresztény vallástétel egyedül üdvözítő formulájának megtalálása érdekében, addig a tartomány lakosságának tömegei hajtották fejüket a keresztvíz alá, temették el halottaikat az új vallás rituáléja szerint, s cserélték fel a vallásos kegyességük színteréül szolgáló római szentélyeket a keresztények Istenének templomaival. Az átmenet csak látszólag volt egyszerű és zökkenőmentes. Valójában egyéni és közösségi tragédiák sorát hordozó, gyötrelmes, konfliktusokban bővelkedő időszak lehetett a 4. század közepén eltelt öt-hat évtized. - A régészetileg azonosítható nyomok (hiszen Pannónia egyszerű polgárainak életéről nem írtak az őskeresztény Egyház történetének forrásául szolgáló auktorok) valószínűleg csak a jéghegy csúcsát alkotó jelenségeket tárják a szemünk elé, azonban ezek is elegendőnek látszanak a fenti következtetés levonásához. A jelenségek, távirati stílusban összefoglalva, a következők: Pannónia ma ismert két legszebb szoborcsoportját, a savariai és scarbantiai Capitolium görög stílusú szobrait a felismerhetetlenségig megcsonkították, gyakorlatilag: apró darabokra törték. A scarbantiai isten-szobrok darabjait egy olyan fal építőkövéül használták fel, amellyel a capitoliumi szentély három szobor-fülkéjét választották el a templom belső terétől. Jelképes értelmű, hogy az egykori capitoliumot ettől az időtől fogva keresztény templomként használták (BELLA 1894. 76., ERDÉLYI 1971. 223 skk.). Sopron (Scarbantia) mellett, a Kecskehegyen, egy későrómai udvarház szomszédságában, földbe ásva kerültek elő Silvanus oltárai (MÓCSY 1956. 344.). Hasonló, gondosan elrejtett vallási emlékeket a provincia más területeiről is ismerünk, így pl. egyes Mithras-szentélyek - mint a poetovioi III. és a fertőrákosi templomok - kultusztárgyait gondos kezek a földbe ásták, nehogy illetéktelenek hozzáférjenek (TÓTHI. 1971. 326.). A kereszténység állami-politikai győzelmével szembeszegülni kívánó tudós-császár, a „hitehagyott" (apostata) Julianus rövid életű uralma (361-363) alatt egy pannóniai feliraton (CIL III 10648.) feltűnik a keresztény császári valláspolitika elleni tiltakozás konkrét, személyes megnyilatkozása: a „múlt bűnei" ellen tiltakozó pannóniai hadsereg saját szava is. - Julianus uralmát, az őt támogatókkal együtt, elsöpörte a világuralma küszöbén álló kereszténység (NAGYT. 1939. 157 sk.).