Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BÁN PÉTER: A világi papság és a papképzés helyzete Magyarországon II. József korában

BÁN PÉTER A VILÁGI PAPSÁG ÉS A PAPKÉPZÉS HELYZETE MAGYARORSZÁGON II. JÓZSEF KORÁBAN II. József császár halálát követően az 1790/91. évi rendi országgyűlés külön foglalkozott az elhunyt uralkodónak a vallás- és egyházügyben hozott rendeleteivel, sőt az egyháztörténetírás szerencséjére azok előzményeit, bizonyos értelemben hátterét és tényszerű kihatásait is felmérték. így a jozefinista pátensek kibocsájtását közvetlenül megelőző terminusban és a rendeletek visszavonásának időpontjában keletkeztek olyan összeírások, amelyek lehetővé teszik a püspökségek, a székeskáptalanok, a plébániák, a filiák, valamint a papneveldék gazdasági és demográfiai adatainak átfogó vizsgálatát. Egy országos, egyházmegyei bontású conscriptio-sorozat az 1782. év elejéről maradt fenn (másolatban), azután egy következő széria az említett diéta összeülésének esztendejéből.

1 Azaz éppen a kezdő- és végponton foghatók meg az egyházpolitikai rendeletek reális körülményei. Az alábbiakban közlésre és elemzésre kerülő történeti statisztikai adatsorok a forrásadottságok folytán nem tartalmazhatják az Erdélyi Nagyfejedelemség adatait, ellenben Horvátország, Bosznia és Dalmácia három püspökségéről (Zágráb, Diakovár, Zengg-Modrus) kellő információkkal szolgálnak. Sajnos eléggé hiányosak a magyar koronához tartozóként összeírt görögkatolikus uniált egyházmegyék (Munkács, Várad, Körös) területét illető kimutatások. Az ő esetükben csak néhány táblázatos összesítés állhatott rendelkezésemre, amíg másutt a katolikus alsópapság és a hívek lélekszámát is meg lehetett állapítani. Egyáltalán nem térek itt ki három társaskáptalan helyzetére (capitulum Posoniense, Soproniense, Charmense). Ugyanis viszonylag csekély éves jövedelmük alapján egyáltalán nem befolyásolhatták lényegesen az országos összképet - kivéve esetleg a pozsonyit, amelynek 13 kanonokja 17 307 forintot tudhatott magáénak évente -, másrészt nem derül ki a forrásokból, hogy bevételeik miként épültek be (ha egyáltalán beépültek) a plébániák és a kápolnák fenntartási költségeibe. A papképzésben minden jel szerint egyáltalán nem vállaltak részt. Alapvető célom az, hogy a püspökségeknek-érsekségeknek, a székeskáptalanoknak, ül. a kanonokoknak, valamint a parochusoknak és a „cooperator" vagy a „localis" beosztású káplánoknak egyfelől jövedelmi viszonyairól, másfelől számbeli elrendeződésükről és utánpótlásukról átfogó képet adjak egy egyházi szempontból válságos, ám mindenképp elhatároló korszakban. A papnevelő szemináriumokról elég ismert, hogy II. József „seminarium generale" nevet viselt központosított intézményeinek életre hívása nem vezetett sikerre.

2 Ugyanak-