Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BENDA KÁLMÁN: Unitáriusok a hódoltság-kori Dél-Baranyában

ellenem támadnak." Majd a „kálvini eretnekség" elleni durva és goromba kifakadások után így fejezte be levelét: „Annak pedig, aki igaz római keresztény nem akar lenni, parancsolom, hogy az én püspökségem alól eltakarodjék, mert egy tolvajt is vagy kálvinistát vagy szakadár rácot el nem szenvedek."

29 Két évvel később a siklósiakkal közölte: „Újólag írom és erősen meghagyom, hogy aki az én püspökségemben akar maradni, az a római katolikus hitre térjen; aki pedig erre nem hajlandó, menjen oda, ahol eltűrik az eretnekséget. A prédikátorok pedig takarodjanak ki a püspökségemből."

30 A reformátusokat fenyegette és szorongatta a püspök, de a végső eszközt, a fegyverrel való térítést velük szemben nem alkalmazta. Talán azért nem, mert - igaz, hogy csak papíron - a törvény védte őket. Az unitáriusokat azonban a magyarországi törvények soha nem fogadták be (úgy, mint Erdélyben), ők tehát semmire nem hivatkozhattak az erőszak ellen, teljesen ki voltak szolgáltatva. 1689-ben - közelebbről ma sem ismert módon - a császári vértes lovasság bevetésével az unitárius falvakat katolizálásra kényszerítette. Hogy mi történt prédikátoraikkal? Hogy egyáltalában voltak-e papjaik? Nem tudjuk. Ahogy azt sem tudjuk, hogy mindnyájan katolizáltak-e, vagy voltak akik elmenekültek, illetve már előzően a református vallásra tértek. „Hogy a pécsi egyházmegyében nincs többé ariánus, az az ő (Radonay) műve. Pécsmegye neki örök hálával tartozik!" - írta Haas Mihály pécsi plébános, majd szatmári püspök 1845-ben megjelent könyvében.

31 Az országos közvélemény azonban alig szerzett tudomást a Baranyában történtekről. A neves statisztikus, Fényes Elek 1866-ban megjelent „Magyarország ismertetése" című könyvében ezt írta: „A török uralom alatt... a baranyai népesség túlnyomó része egy kis ideig socinianusokból állott."

32 Rodonay püspök megsemmisítette az unitárius egyházat Baranyában, de ahogy egyes adatokból kitűnik, a felszín alatt a Szentháromság-tagadók eszméi még jó ideig éltek, s a katolikus egyház rendjébe való beilleszkedés nem ment egészen simán. Domsics Mátyás pécsi püspök 1729-ben végiglátogatta egyházmegyéjét. Több falunál följegyezte, hogy lakói egykor unitáriusok voltak, s jóllehet már évtizedek óta katolikusok, még mindig „makacsul önfejűek". Aranyos esetében azt is megemlítette, hogy mivel az egyházközségből többen az egyház parancsainak ellenszegültek, „kellő oktatásban és szigorúságban részesítették őket"

33

. Bizonyosra veszem, hogy további kutatások még számos nyomát találhatnák az unitárius eszmék továbbélésének a XVIII. századi Baranyában.