Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem alapításának előzményei

ráébredni sem akármilyen tapasztalat, kivált, ha az „ébresztésre" olyasvalaki vállalkozik, mint PETRARCA, aki (Giovanni da Ravenna elbeszélése szerint) egy meg nem nevezett pécsi püspök által a következőket üzente Lajosnak: „Mondd meg a királynak, hogy végtelenül sok agarának számát némileg csökkentse és e pénzen valamivel élénkebb szellemű, műveltebb és ékesszólóbb levelezőről gondoskodjék." (KARDOS 1955. 64.) Békefi meglehetősen határozott véleményét a meghívás célját illetően motiválhatta az is, hogy mindez 1360-ban történt. Akkor tehát, amikor „egyetemalapító" VILMOSt már csak egy lépés választa el a pécsi püspöki széktől, lévén, hogy az egyházmegyét 1346 óta kormányzó, sziléziai származású MIKLÓS -Lajos király egykori nevelője, pécsi püspökségét megelőzően kápolnaispán és titkos kancellár-elhalálozott; 1360. június 16-án már nem volt életben. Vilmost rövidesen már mint „kiszemelt" (postulait) püspököt említik, s 1361 januárjában a pápai kinevezés is megtörténik (PÓR 1907. 21.; BÉKEFI 1909. 28-30.). Mi sem kézenfekvőbb tehát, mint a feltételezés: az egyetemalapítási folyamat kezdete egybeesik Vilmos püspökségének kezdetével. Békefínek érezhetően nem volt szüksége arra, hogy PIACENTINI meghívását (1360) összekapcsolja annak korábbi szereplésével a velencei-magyar tárgyalásokon, miként - feltehetőleg - arra sem, hogy elmélyedjen Colle (netán Gloria) Piacentini-életrajzának részleteiben. így aztán elkerülte a figyelmét, hogy jogtudósunk - mint a padovai herceg képviselője - nem csupán jelen volt a zárai békét előkészítő tárgyalásokon, de ott Vilmossal is találkozhatott, akinek a neve (dominus Gillelmus Consiliarius) ugyancsak szerepel a békeokmányokon.

6 Ez a körülmény pedig elfogadhatóbbá teszi Colle - már említett - feltételezését, miszerint Vilmos tanácsára történhetett Bartolommeo Piacentini 1360. évi meghívása. Következésképp egy árnyalattal kevésbé tűnik merésznek Békefi azon állítása is, hogy Piacentini Magyarországra hívása az alapítandó (pécsi) egyetemre való tekintettel történt (Vö. BÉKEFI 1909. 37.). Van még egy további, a mi szempontunkból figyelemre méltó momentum a pármai származású BARTOLOMMEO PIACENTINI életében. Mégpedig az, hogy ő, aki Francesco Carrara herceget nem csupán mint a padovai városállam „első számú vezetőjét", de mint az egyetem világi elöljáróját is képviselhette vikáriusi minőségében, 1367 nyarán Viterbóban volt, mégpedig PILEO PRATA padovai püspök (egyben az egyetem kancellárja) társaságában. Akkor és ott tehát, ahol és amikor a pécsi egyetem alapítását előkészítő eljárás utolsó szakaszát lefolytatták (COLLE 1824-1825. 144-148; GLORIA 1888. 135.). Április 20-án, akkortájt, amikor a pápa búcsút vesz Avignontól, hogy visszatérjen Rómába, s egyszersmind elhatározza, hogy a nyarat még az örök város előszobájában, Viterbóban tölti, Piacentini még Padovában van. Egy július 15-i adat azonban már arra utal, hogy a padovai püspök társaságában elindult délre (GLORIA 1888. 134:8, 135:7.). Hamarosan meg is érkezhettek