Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

NAPTÁR - A pécsi Székesegyház 1882-1891. évi átépítésének indítékai (Boros lászló)

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ 1882-1891. ÉVI ÁTÉPÍTÉSÉNEK INDÍTÉKAI A műemléki helyreállítás történetében már a XVIII. század végén jelentkezett a Franciaországból kiinduló purifikáló művészeti felfogás, amely a középkori épületeket igyekezett megszabadítani a későbbi századok hozzáépítéseitől, stíluselemeitől. Az Európa-szerte XIX. századi kortünetként értékelhető restaurálási törekvés mozgató rugói a francia forradalomig vezethetők vissza. A forradalmi szemlélet a barokk ízlés szerint készült műalkotásokban a Habsburg-ház szellemi örökségét vélte továbbélni, ezért az új eszmék létjogosultáságának támogatására megfelelőbb művészi formanyelvet választott: a barokkal szemben a közízlést a klasszicizmus irányába terelte. A historizmus századában folytatódott a barokk-ellenes művészeti felfogás, amely a hazai középkori barokkizált székesegyházaink berendezését, illetve barokk szellemben átépített részleteit igyekezett eltávolítani, majd az épületeket - a késői középkorban hozzáépített részeket sem méltányolva - a „tiszta stílus" visszaállítására törekvő építészeti elv szerint alakította át. A kiegyezés után a milleneumi ünnepségekre való készülődés a nemzeti jellegű építészet serkentő tényezőjeként hatott. Törekvésében az a szándék vezette, hogy a nemzet múltja és dicsősége az építészetben is kifejeződjék. Ezért a még fennmaradt Árpád-kori épületeink restaurálásában a középkori templomépítészetünk példáját tekintette követendő irányként. Építészetünk szempontjából szükségszerű, hogy a korszellem által befolyásolt fő stílusirányok alakulásában egy körülhatárolható területen belül ható tényezők érvényesülését is vizsgálat tárgyává tegyük. A szilárdabb alapokon álló értékítéletek alkotásában ugyanis a személyekhez köthető vagy anyagi helyzetre, esetleg hatalmi visszaélésekre utaló adatok meghatározó jelentőségűek lehetnek a tervezés és a kivitel helyi indítékainak kérdésében. Pollack Mihály pécsi székesegyházi homlokzatainak kialakításában a káptalani döntés meghatározó befolyását már korábban kimutattuk.

1 Ezért a következőkben arra vállalkozunk, hogy a székesegyház Schmidt-féle átépítésének centenáriumán a vezérlő eszme kibontakoztatásának megelőző tendenciáit és a kivitelezés közvetlen okait is megvilágítsuk. A XIX. század folyamán több székesegyházunk homlokzatán hagyott maradandó nyomot a kor műszemlélete. A veszprémi székesegyház, középkori történetében és az újkori átépítések tekintetében is hasonló a pécsihez. Győrött és Pozsonyban mindössze részben átépített homlokzatot, illetve tornyot találunk, Egerben.az egykori várbeli székesegyháztól független új épületet állítottak, Esztergomban pedig a középkori Szent Adalbert templom helyén építették a bazilikát. E XIX. századi építkezések mellett is kevés olyan jelentős épületet tartunk számon hazánkban, amely a művészeti kutatás tudományos alapokra helyezése óta annyi megoldatlan kérdést hagyott volna napjaink kutatói számára, mint a négytornyú pécsi dóm. Középkori állapotát a Pollack-féle