Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

NAPTÁR - „Vitam et sanguinem" - Baranyában (1741) (Ódor Imre)

kerültek, akiknek tagjai csak fölöttébb ritkán látogatták megyénket. A megye irányításában uradalmi tisztjeiken keresztül vettek részt, akik kényesen ügyeltek uraik érdekeire. A megye másik hatalmi tényezője a szintén nagy uradalmakat magáénak vallható pécsi klérus, a püspökség és a káptalan volt. Tekintélyének a tradicionális értékrenden túl a pécsi püspök örökös főispáni címe és hatalma adott nyomatékot. A magyarországi megyék többségében a közéletet uraló birtokos (köz)nemesség számát és súlyát tekintve is jelentéktelennek mondható (1728-ig 6 és 1741-ben is mindössze 13 familia sorolható e réteghez) (ÓDOR 1986, 135). A drasztikusan megcsappant baranyai nemesség csak a más megyékből - főként a Dunántúl északi részéről - áttelepültek jóvoltából, a 18. század második évtizedének végére tudta helyi hatalmát intézményesíteni, a nemesi vármegyét kiteljesedett formában működőképessé tenni. A háborúktól és járványoktól megtizedelt megye nagybirtokosok érdekszövevényeiben hánykódó tisztikarának a közrend fenntartásán túl, legfőbb feladatát az évről évre növekedő, központilag előírt adó behajtása képezte. (Az 1720-as évek megközelítőleg 35 ezres terhe 1738-ban már meghaladta a 63 ezer forintot.) (NÉMETH 1897, 572.) 1736-ban Baranya nemessége egy rendkívül agilis és a megyei szervezetet és lehetőségeket alaposan ismerő középbirtokost, HORVÁTH DÁNIELT választotta alispánjává.

2 A tekintélyes megjelenésű, határozott fellépésű Horváth - és nem utolsósorban kapcsolatrendszere - jelentős szerepet játszott a megye ázsiójának növekedésében. E megfontolt és ugyanakkor ambiciózus férfiú képviselte megyénket az 1741. évi országgyűlésen, melyen az újsütetű püspök-főispán,

3 BERÉNYI ZSIGMOND gróf is rendkívül aktívan, a főrendek közt vett részt (SALAMON 1875, 91). így Baranya fő- és alispánja egyaránt részese volt a koronázásnak, illetve a szeptember 11-én történteknek. Személyes részvételük reprezentálta viszonyulásukat a királynő trónja védelmére foganatosított intézkedésekhez. A megye nemessége az 1741. szeptember 17-én tartott részleges közgyűlésén követeinek jelentéséből értesült az országgyűlés eseményeiről.

4 Határozat született arról, hogy a megyére háramló feladatokat a következő megyegyűlésen tárgyalják. Erre azonban csak az országgyűlés bezárása után, 1741. november 27-én került sor.

5 így a követek immár személyesen számolhattak be a törvényhozó munkáról is. Az inszurrekcióval kapcsolatban a már említett törvény hármas feladatot írt elő a megyék számára: 1. portánként négy gyalogost kiállítani; 2. a nemesség személyes felkelését előmozdítani; 3. a birtokos nemeseknek portánként további egy-egy lovast felszerelni. Az újra életre hívott portális kötelezettség értelmében a megyének 385 gyalogost kellett állítania, akiket az ugyancsak eszéki hadbizottsági kerülethez tartozó Tolna 174 katonájával a III. - Buda gyülekezési központú - ezredbe soroltak be (ÉBLE 1897, 213). A Helytartótanács október 17-i rendeletét követően a Dunántúli Kerület parancsnoka, ESTERHÁZY országbíró is felszólította a megyét, hogy gyorsítva és haladéktalanul fogjanak hozzá a nemesi felkelés szervezéséhez. A megye november 27-i jelentéséből kitűnik, hogy a gyalogság részére a szükséges fegyvereket Pozsonyból meghozatta, és az előírt ruhát is elkészíttette. A tiszteket megválasztotta, így két kapitányt: Pavich Antalt és Kiss Pétert, két hadnagyot: Záloghi Istvánt és Horváth Mihályt, továbbá a két zászlóst: Kőszeghi Ferencet és Vasanis Jánost.

6