Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

NAPTÁR - „Vitam et sanguinem" - Baranyában (1741) (Ódor Imre)

harc után - összehívott pozsonyi országgyűlés elégedetlen, sérelmi hangulatát alapvetően az ő személyes közbelépése, lélektani és politikai érzéke változtatta kedvezővé. A kedvező fordulatot a trónörökös születése és a fényes külsőségek között zajló koronázás (június 20.) is elősegítette (SALAMON 1875), valamint egy-két általánosságban megfogalmazott kedvezmény: a királynő Magyarországon fog rezideálni, Erdélyt betagolják a magyar korona alá stb. A koronázási ünnepség szemtanúja szerint: „.. Az ősi korona Mária Terézia fején új fényt kapott, s Szent István régi, kopott palástja pont olyan jól mutatott rajta, mint saját gyémántokkal és más drágakövekkel ékesített ruhája." (BARTA 1988, 66). A koronázás mámorában kijózanítólag hatott a bajor csapatok sikeres előrenyomulásának híre, valamint Boroszló poroszok általi megszállása. A támadó szövetA VITÁMÉT S ANGUINEM ALLEGÓRIÁJA ségesek 1741 augusztusában már közvet(Egykorú metszet Bubics Zsigmond gyűjteményében) lenül Bécset fenyegették. A királynő udvarával Pozsonyba költözött. Ezen előzmények után, s tanácsadói aggályoskodása ellenére szánta rá magát, hogy Magyarországhoz, mint birodalma szinte egyetlen háborítatlanul maradt részéhez folyamodjék segítségért. Szeptember 11-én a feketébe öltözött királynő e szavakkal fordult a palota tróntermében megjelent magyar nemesekhez: „.. .Ügyeinknek szomorú és mindenkitől elhagyott állapota késztet, hogy a tekintetes rendeket értesítsük örökös tartományunknak, Ausztriának invásiójáról, és írásban előadjuk, hogyan lehetne ezen segíteni. Magyar királyságunknak, személyünknek, gyermekeinknek megmaradásáról van szó. Mindenkitől elhagyatva, egyedül a tekintetes rendek hűségéhez, fegyveréhez, az ősi magyar erényhez menekülünk, kérve a tekintetes karokat és rendeket, adjanak mihamarabb tanácsot; és hajtsák végre ami szükséges" (MARCZALI 1891, 90). A királynő szép latinsággal előadott kérésére az ország prímása válaszolt, a magyarság támogatásáról biztosítva „a királyi felséget", melyet - a szemtanú tanúsága szerint - a fellelkesült nemesség „vitám et sanguinem!" közfelkiáltása nyomatékosított (MARCZALI 1891, 93). Az országgyűlés már másnap megkezdte a konkrét segítségnyújtás lehetőségeinek tárgyalását. (A trónörökös bemutatására egyébként csak szeptember 21-én került sor.) A hadseregügyet a rendek mindig is elsősorban pénzügyi kérdésnek tekintették, s a 18. század elején inkább lemondtak a nemzeti állandó hadsereg felállításáról, mintsem az adófizetést elvállalják (ÓDOR 1987, 159). Az 1715. évi országgyűlésen a nemesség előjogainak, mindenekelőtt adómentességének fenntartása, illetve a sorkatonai szolgálat alóli mentessége fejében formálisan is elismerte a közös (állandó) hadsereget, melynek különböző formációi már közel kétszáz éve harcoltak Magyarországon