Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - ROZS ANDRÁS: A Foederatio Emericana Pécsett

és a „különböző szellemű diákcsoportok közeledtek egymáshoz", „a magyar írókhoz közös eszmék, közös célok nevében."

37 (ÚJVÁRY 1989, 59). A harmincas évek vége felé a különböző társadalmi rétegek közeledése-közelítése, az egység mindenáron való megteremtése napirenden volt. A hivatásrendiségnek a Quadragesimo anno kezdetű pápai enciklikától (1931) eredő eszméje nyomán 1934-ben Pécsett is megalakultak - bár kissé megkésve - az Emericana fakultásonkénti blokkjai.

38 Az egyetemi ifjúság különböző egyesületeinek egységesítésére is kísérletek történtek. 1937. december 1-3. között Pécsett szerveztek meg három egyetemi egyesület összefogásával (Emericana, Turul, DEFHE - Délvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete) egy ún. ifjúsági ankétot, melynek céljául a szervezők a „keresztény világnézet, krisztusi erkölcs, a szociális igazság, a magyar nemzeti gondolat és a bajtársi eszme" melletti hitvallást és különösen az egyetemi és főiskolai ifjúságnak az „iparos-, munkás- és földművesifjúság"-hoz való közeledését tűzték ki. A közös rendezésben az Emericana Prigly Jenő joghallgató és Somogyi Ferenc dr. egyetemi tanár révén vezető szerepet vitt. Az ankét előadói között egyetemi tanárok és egyesületi vezetők mellett az iparos- (egy műköszörűsmester), a kereskedő- (egy üzletvezető), a munkás-ifjúság is képviseltette magát. Az érettségizett és hasonló képesítésű (tanító) réteg részéről egy Pécs városi szociális szervező tartott előadást, míg a földműves- és gazdaifjúság részéről Vörös Vince aranykalászos gazda szólt a hallgatókhoz. A pécsi egyetemi Kisebbségi Intézetet is meghívták az ankétra: dr. Szollár István „Az elszakított területek magyar ifjúságának sorskérdései"-ről tartott ismertetőt. A jószándékú, sok tekintetben a baloldalhoz is közelálló, színvonalasan rendezett ankét előadásait heves viták követték. Az előadók és rétegképviselők részvételével bizottságot alakítottak a határozatok végrehajtására, az együttműködés folytatására (tagja volt Vörös Vince, a későbbi kisgazdapárti politikus, képviselő is - az 1990. évi új parlament alelnöke).

39 Az ankét sikerén felbuzdulva a pécsi Emericana ismét a Turullal és a DEFHE-vel együtt a következő évben (1938. április) országos „diétát" rendezett Pécsett, melynek témái voltak: a szociális javak elosztása és a zsidó származásúakkal szembeni keresztény fellépés. A diéta hangneme, határozatainak éles fogalmazása erősen elütött az előző évi ankététól, a zsidókérdés előtérbeállításával és különösen kemény kezelésével (felhívás a zsidóság gazdasági és szellemi bojkottálására, állásfoglalás a zsidók kikeresztelkedésével szemben) az Emericana - időlegesen túlsúlyra jutott jobbszárnya révén - a társrendező Turulhoz és DEFHE-hez - illetve azok hangadó jobboldalához - alkalmazkodott és erőteljesen kimerítette az alapszabályával ellentétes, méghozzá szélsőséges irányú politizálás kritériumát.

40 Az Emericana nyílt politizálásának most már nem volt gátja, a húszas évek régi típusú vezetői már nem voltak funkcióban, az újak pedig engedtek a társadalmi-politikai közhangulat nyomásának. Az emerikánás fiatalok egyre többször keveredtek bele különböző politikai akciókba. A nemzetiségi kérdés különösen Baranyában igen kiélezetté vált a német népcsoportpolitika egyre agresszívebb megnyilvánulásai révén. 1939 elején 16 emerikánistát utasítottak ki egy sváb-bálról, mint „betolakodott magyarok"-at, „ungarische Hunde, Schweine" („magyar kutyák, disznók") kiáltással. Az incidensről cikket író pécsi emerikánás, dr. Guth Béla maga is német származású, de asszimilálódott városi polgárcsalád sarja még reménykedve jelentette ki: „A mi