Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

Ezzel szemben a túlvilágra induló keresztény halott Istenétől bűnei megbocsátására, földi életében elviselt szenvedései jóvátételére, a mindennapok terhei alatt beszűkült személyisége kiteljesedésére, végső fokon pedig a halál utáni újjászületésre, testi mivoltában való feltámadásra és örök életre számíthatott. - Egy évszázados politikai-ideológiai válsággal küszködő birodalom provinciális polgára számára ez a lelki perspektíva kétségtelenül vonzó lehetett. A hívő keresztények - éppúgy, mint hitbeli őseik: a zsidók - halottaik koporsójánál Istenüket tisztelték. Nem véletlen tehát, hogy a korai kereszténység pannóniai történetének ránk maradt emlékei között legnagyobb számban a sírkultusz emlékeit találjuk meg. Savariában egy fehér márványba vésett finomművű faragvány idézi a híveiről gondoskodó Jó Pásztort (TÓTH E. 1973. 59 skk.). Ugyanitt feliratos szöveg tudósít arról, hogy a keresztény közösség komolyan vette halottai nyugvóhelyének biztonságát, hiszen külön temetőőrt (custor cimiterii) alkalmazott (RIU 85.). Talán egész Pannónia legszebb ókeresztény sírfelirata az a fehér márványtábla, amely két vándorló festő emlékét örökíti meg, annak bizonyságaképpen, hogy az ókeresztény templomok és sírkamrák freskódíszeit olyan művészek festették, akik messzi tájakról hozták magukkal a vallás egyetemes kép- és motívumkincsét (RIU 83.). Sirmium keresztényeinek temetője, a feliratok tanúsága szerint, Synerotas mártír sírja köré rendeződött (NAGY L. 1938. 101.). Hasonlóképpen a tartomány többi városában - Sopianae, lova, Gorsium, Aquincum, Savaria-is a mindenki által tisztelt halottak sírja köré építették ki Krisztus hívei saját temetőiket. Sopianaeban a mai bazilika köré rendezett ókeresztény temető festett falú sírkamráiban nyugodtak a római város művészetek iránt is fogékony keresztény polgárai. Hogy e temető központjában egy ma még talán nem ismert nevű pannóniai mártír sírhelyét kell feltételeznünk, arra talán majd választ adnak a későbbi kutatások. Az viszont már ma is nyilvánvaló, hogy a savariai sírkövön (RIU 83.) szereplő, Pannóniában működő vándor festők nyilvánvalóan a Sopianaeből is ismert Péter és Pált, a Jó Pásztort, Ádám és Éva paradicsomi bűnbeesését ábrázoló freskók mesterei is lehettek. És még bizonyára dolgoztak a tartomány számos-számtalan más pontján is, ahonnan vagy nem maradtak ránk régészetileg feltárt emlékek, vagy még a föld mélye rejti az újabb és újabb meglepetéseket, mint a legutóbb előkerült pécsi freskókat, vagy az alsó-heténypusztai, püspöki templomnak is beillő romokat... (TÓTH E. 1987-88. 39 skk.) Az 5. századra, Pannónia római történetének utolsó századára a tartomány lakossága gyakorlatilag egyöntetűen kereszténnyé vált. Ekkor már a kívülről, a Duna bal partjáról betelepülő germán népek is Krisztus követői voltak (a keresztény Birodalom nem is fogadta volna be őket másként, csak úgy, ha