Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - STJEPAN SRSAN: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig

Magyar őslakosok természetesen az egész vidéken éltek, de azok száma nagyobb volt a nyugati, mint a keleti baranyai drávamenti részeken. A török megszállás idején nagy muzulmán településeket is találunk itt, elsősorban Pécs, Siklós, Szigetvár és Babócsán. Ezek a muzulmánok többnyire Boszniából és Szlavóniából települtek ide, hozzájuk csatlakoztak az iszlám vallást felvevő magyarok és horvátok, de a szlávok közül leginkább szerbek, akiket a törökök magukkal hoztak, mint martalócokat.

24 A törökök a szerbekkel és a pravoszláv vallással valamivel toleránsabbak voltak, mint a katolikusokkal általában. A szerbek jobban alkalmazkodtak az új hatalomhoz, így a törökök nagyobb bizalmát is élvezték, ugyanakkor a pravoszláv vallásúak sokszor türelmetlenek voltak a katolikusokkal szemben. Ennek igazolására megemlítünk egy okiratot 1667-ből, melyben egy Velikanovic nevezetű krónikaíró azt állítja, hogy Tomo Juracic atya idejében a (Kosovo) katolikusok, pravoszláv vagy iszlám vallásra térítésének engedélyét. Ennek okáért nagy adókat vetett ki boszniai kolostorokra, a katolikusokat pedig pravoszláv hitre kényszerítették. Embereik sok erőszakot követtek el.

25 A XVII. században az államhatalom gyengülése következtében Boszniában egyre nehezebb lett a katolikusok helyzete, a Janicsárok és a helyi vezetők garázdálkodásai elviselhetetlenné váltak, ezért a lakosság Boszniából a Száván túlra kezdett vándorolni, így 1655-ben a bosnyák provinciában 300 atya működött, de hamarosan ez a szám 100-ra csökkent, az olovói kolostornak pedig az istentiszteletért és a katolikus vallás gyakorlásáért 600 scudo-t kellett fizetnie. Fra MARIJÁN MARAVlC püspök tevékenységének kezdetétől, azaz 1645-től 1655-ig 2000 család költözött ki Boszniából Magyarországba.

26 Amikor PETAR MASARICCHI apostoli küldött 1623 és 1624 között bejárta Dél-Magyarországot és más vidékeket, igen jelentős adatokkal szolgálhatott a Szentszéknek. Ezt a jelentést eddig nem publikálták, csupán BUTURAC közöl belőle néhány adatot egyik munkájának.

27 Masarecchi bejárta egész Baranyát és Pécset. Az ő állítása szerint a mohácsi egyházközségben mintegy 5000 horvát hívő él, lelkipásztoruk Sirnun Matkovic. 15 diák részére még iskolát is tartott fenn leendő papnövendékek oktatására. A lőcsi egyházközségben egy Matkovic által odahozott ferences tevékenykedett. Pécsett ebben az időben jezsuiták végezték a papi teendőket és 30 ifjú számára iskolát tartottak fenn. Az esperes bejárta a környező falvakat is, és horvát nyelven prédikált a hívőknek, míg a jezsuita kísérője magyar nyelven. A nép mindenütt nagy örömmel és tisztelettel fogadta őket.

28 Az apostoli kormányzást a törökök által megszállt területeken éppen azért vezette be a Szentszék, mert az egyházi tisztségviselők többsége kiköltözött e területekről és hiányzott az egyházi irányítás. Ezt a feladatot leggyakrabban a boszniai ferencesekre bízta. Nekik megengedte helyi ferences lelkipásztorok kinevezését és más tisztségek betöltését.

29 A fentiekből kitűnik, hogy a ferences Bosna Srebrena már a törökök előtt is jelen volt Baranyában, de jelentős szerepre a török megszállás alatt tett szert a katolikus hit fenntartásában. Egyrészt, mert a keresztény hit egyetlen reális hordozója volt a lakosság között, másrészt pedig a nemzeti hagyomány, nyelv- és kultúra megőrzését segítette elő úgy az őslakos, mint a török elől idemenekült horvátok között. A ferencesek osztották a nép nehéz sorsát, tisztában voltak hozzájuk való kötődésükkel és meg voltak győződve róla, hogy ez köldetésük célja. 1591-ben Bosna Srebrena ferences provincia 16 kolostorral, 163 taggal rendelkezett, míg ez a szám 1623-ban 17-re, illetve 275 testvérre