Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - FRICSY ÁDÁM: A pécsi jezsuita misszió történetéből (1612-1686)

Belgrádban, Budán és Pécsett is. Belgrádban Sziny Istvánnal, Pécsett Vásárhelyi Gergellyel hozta össze a sors. Mikor Vásárhelyi Pécsre jött, a törökök örültek és szívesen fogadták, de ariánus honfitársai, az Erdélyből ide költözött unitáriusok, püspökükkel az élen, hamarosan legnagyobb ellenségüket ismerték fel Gergely páterben. Azon voltak tehát, hogy becsületét a törökök előtt lej arassák. Kapóra jött - több más dolog mellett - a kalendárium-ügy. Az új kalendárium - mondták - összekeveri a vásárok idejét, kevesebb lesz a nép a vásárokon, s ez nagy hátrányára lesz a birodalom jólétének. Az áskálódásokat a két jezsuita azonnal megérezte, mert a törökök sokkal kevesebb alamizsnát adtak mint kezdetben. Ráadásul meghalt az atyákat hívó és kedvelő basa is, s egy velük kevésbé szimpatizáló ember állt az ügyek élén. Vásárhelyit a naptár-ügy miatt bíróság elé állították, a helyzete komolyra vált, s halálos ítéletre lehetett gondolni, de csak kiutasítása lett kimondva. Gergely alázatosan megköszönte az ítéletet kimondó bírónak az életét és szerényen megkérdezte, hogy hány napot szabad neki még a városban töltenie, hogy mindenkitől elbúcsúzhasson. Az udvariasság megszelídítette a durvalelkű embert és tanácsosához fordulva azt mondta, hogy sajnálja a jó öreget, akinek a becsületességében egy csöppet sem kételkedik. Mielőtt a pátert elbocsátotta volna, megkérdezte a gyűlésen résztvevő magyar vendégét, Bethlen Gábort is, mi a véleménye a honfitársáról. Bethlen, írja a historiographus, megragadta az alkalmat, hogy megnyerje magának Vásárhelyi és általa katolikus honfitársai szeretetét, az ügyet védelmébe vette, a vádat hamisnak és rosszindulatúnak mondta, Vásárhelyit pedig meghívta Erdélybe. De egyelőre rávette a béget, hogy a kiutasítási ítélettől álljon el és elégedjen meg valami pénzbírsággal. A város katolikusai életükkel, családjukkal kezeskedtek Vásárhelyi ártatlansága mellett, így a száműzött ott maradhatott. A Belgrádban állomásozó Sziny István is találkozott Bethlennel, s ez a találkozás úgy tűnik melegebb és személyesebb volt, mint Vásárhelyié. Sziny és Bethlen egyidős volt. Sziny Rómában tanult és ugyanakkor ért Belgrádba, mint Bethlen. Egymást felkeresték, a látogatásra Szinyt elkísérte társa, Kasic Bartol, aki önéletrajzában megjegyzi, hogy azok ketten „a maguk nyelvén" hosszan beszélgettek, amiből ő persze nem értett semmit. Sziny azonban beszámol a rendfőnöknek a beszélgetésről, mely a vallás kérdéseiről folyt, mert a hitbuzgó fiatal jezsuita Bethlent meg akarta téríteni. Sajnálta, hogy nem volt meg neki Bellarmin könyve a vitás kérdésekről, odaadta volna Bethlennek, akit láthatóan érdekeltek a vallás vitás kérdései. Bethlen udvariasságból, politikából vagy barátságból elment egy alkalommal Sziny prédikációjára is. Őt is meghívta Erdélybe, s mikor már elnyerte a fejedelemséget, követei által újból hívta. Sziny, a generálisnak írva, bizalmatlanságát fejezi ki Bethlen meghívásával szemben, főleg azért, mert nem tetszett neki az uralomrajutás módozata; de azért nagy dolognak tartotta, hogy egy nem katolikus fejedelem meghívja őt, a jezsuitát az országába, és előbb, mint Vásárhelyi, elfogadta a meghívást abba az Erdélybe, amelyből akkor a jezsuiták ki voltak tiltva. Bethlen védelme alatt és anyagi támogatásával iskolát nyitott, s mikor a tanításban segítséget kapott, mint vándorszónok végigjárta a katolikus vidékeket. Nem tudom, teljesen igaz-e az, amit Kemény János ír: „Szimulált is szegény fejedelem az religio dolgában, hogy azzal is kedvességet és hitelt szerezzen". Sziny mindenesetre kicsit többet látott Bethlenben, mint szimulálást.. . A pécsi misszió - háromszázötven esztendő távlatából is nézve, mindenki támogatását érdemelte volna annak idején, hiszen a fogyadozó katolikus magyarok