Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

lelki szenvedések is súlyosabbá tegyék. Majd a legenda így tér rá a végkifejlet bemutatására: probus ezt mondta: » Akkor legalább fiaid miatt mutasd be az áldozatot. « Irenaeus ezt válaszolta: »Fiaim istene ugyanaz, mint az enyém, ő meg tudja váltani őket. Te azonban tedd azt, amit parancsoltak neked.« Probus ekkor így szólt: »Gondold meg, ifjú! Mutasd be az áldozatot, nehogy a hóhérok kezére adj alak !« Irenaeus ezt válaszolta: »Tégy, amit akarsz! Hiszen látod, mekkora türelmet adott nekem az Úr Jézus Krisztus, támadásaiddal szemben. «. . . Probus ítéletet hirdetett: Megparancsolom, hogy a császári parancsoknak nem engedelmeskedő Irenaeuszt a folyóba dobják. « .. . Isten szent vértanúja, amikor a pálmát is elnyerte, hálát adott Istennek és így szólt: »Hálát adok neked, Uram, Jézus Krisztus, aki nekem a különféle gyötrelmek és kínok között türelmet adsz, s az örök dicsőség részességére méltattál engem.« És amikor a Basentis nevű hídra értek, levetette a ruháját, kezét az ég felé tárta, s így imádkozott: »Uram Jézus Krisztus, ki a világ üdvösségéért szenvedni méltóztattál, nyíljanak meg egeid, hogy angyalaid felvegyék szolgád, Irenaeus lelkét, ki nevedért és Sir mi um népéért ezeket szenvedem. Téged kérlek, irgalmadért esedezem, hogy engem elfogadni és ezeket [ti. : Sirmium népét] hitedben megerősíteni méltóztass. « - És így, karddal átdöfve, a hóhérok a Száva folyóba dobták." Irenaeus szenvedés-történetének ezzel vége, bár a legenda még hozzáteszi a pontos dátumot is: „Isten szolgája, Szent Irenaeus, Sirmium város püspöke, vértanúságot szenvedett április hatodikán, Diocletianus császár uralkodása alatt, amikor Probus volt a praefectus, Urunk Jézus pedig uralkodik, akinek dicsősége mindörökkön örökké, Ámen." A délkelet-pannóniai nagyváros esetében azonban a hatóságok nem elégedtek meg a klérus elpusztításával. Számos egyszerű polgár, mint például a kertész Synerotas, Agrippinus, Secundus, Rusticus - mellettük nagyobb számban nők is -, Anastasia, Basilia, Sabbatia szenvedtek vértanú-halált a diocletianusi üldözések során (NAGY T. 1939.). Sirmiummal kapcsolatban ismerjük az egyik legjellemzőbb idevágó történeti elbeszélést. A történet a városban dolgozó négy kőfaragóról szól, akik munkájuk végzése során kerültek, vallásuk miatt végzetes konfliktusba a hatalommal. Feladatul kapták ugyanis egy fekete márvány Aesculapius-szobor elkészítését. Ám, keresztényként nem vállalták el a pogány orvos-isten alakjának megformálását, mire a legenda szerint maga Diocletianus császár mondja ki fölöttük a halálra korbácsolás ítéletét. (A legendát részletesen ismerteti BALICS, 1901. 61-84., forráskritikai észrevételek: NAGY T. 1939. 61-65.) Az üldözések tetőpontján, 303-ban Cibalaeban Pollio lectort ítélték máglyahalálra. Poetovióban az agg Victorinust végzik ki. - Pannónia valamennyi ekkori mártírjának története közül Quirinus sisciai püspök perének és kivégzésének történetét ismerjük a legjobban. Ő az üldözés meghirdetésekor elmene-