Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - GERGELY JENŐ: Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai

GERGELY JENŐ MAGYARORSZÁG ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KAPCSOLATAI (Különös tekintettel a XX. századra) Magyarországnak a Szentszékkel való kapcsolatai a szó szoros értelmében véve egyidősek az államalapítással. Mint közismert, ISTVÁN király II. SZILVESZTER pápától kért és kapott koronát, tehát a magyar állam a római pápától nyerte szuverenitását, aminek egyházjogi előfeltétele az önálló esztergomi érsekség felállítása volt. Az államalapítás és az egyházszervezés egymással összefonódó, egységes folyamatot képeztek, így a feudális magyar királyság kiépülése és konszolidációja is az Apostoli Szentszékkel való szoros egyetértésben ment végbe. Ettől kezdve napjainkig elmondható a magyar állam ezeréves történelmében, hogy mind az állam, mind a magyarországi részegyház kapcsolatai Rómával folyamatosak voltak, és alapjában véve ezek konstruktívak, sőt mi több - néhány nem jellemző momentumtól eltekintve -, zavartalanok is voltak. Aligha lenne másként magyarázható, hogy az Árpád-ház a középkori Európa számára a legtöbb szentet adó dinasztia volt, ami ékesen példázza a magyarság integrálódását a Respublica Christianaba. Első szent királyunk államalkotó és egyházszervező munkálkodását a halála utáni zavaros állapotok követték, de az alapvetés szilárdnak bizonyult. Bár a latin szertartású egyház szervezését szorgalmazták az uralkodók, így Magyarország végképp a nyugati kereszténység része lett, de ez - főként a X-XII. században - még nem jelentett kizárólagosságot. A déli és délkeleti részeken együtt élt a görög és a latin egyház, bár hierarchikussá itt is a latin szerveződött. István és utódai még az egyházon belül is a „pluralizmus" hívei voltak, és csak a bizánci hatalmi törekvések végleges elhárítása végett, éppen a bizánci neveltetésű III. BÉLA egyházpolitikája nyomán, számolták fel a görög egyházat Magyarországon. Talán éppen most, a pápalátogatás évében van némi történeti kuriozitása annak, hogy egy hivatalában lévő pápa a magyar állam földjére lépett, a mait majd ezer évvel megelőzően. III. HENRIK német-római császár 1052-es magyarországi hadjárata idején a nyár folyamán ostrom alá vette Pozsony várát. I. ENDRE királyunk a békeközvetítésre IX. (SZENT) LEÓ pápát kérte fel, aki Dél-Itáliából szeptemberre ért Pozsony alá. Itt a császár táborában folytatott tárgyalásai eredménnyel jártak, és a hadjáratba belefáradt német hadak vezére hajlott a békére. Ez az epizód jól érzékelteti, hogy a középkori Európában a pápa a fejedelmek és államok közötti békeközvetítő funkcióját mintegy „hivatalból" töltötte be, és tekintélyével minden hatalmasságnak számolnia kellett. (Mégsem tekinthető IX. Leó magyar földre lépése az „első pápalátoga-