Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

MŰHELY - SZIRTES GÁBOR: A Nemzeti Parasztpárt megalakulása és működésének kezdete Baranyában

csupán a falusi, hanem a városi lakosság különböző rétegeihez is fordultak: mindenekelőtt a kertészekre, szőlősökre, a városban élő földművelőkre, földmunkásokra, altisztekre, építőmunkásokra és háztartási alkalmazottakra számítottak, ahogyan erről Borbély Mihály: Parasztpárt a városban című írása is tanúskodik.

31 Megállapítása szerint bár a Nemzeti Parasztpárt osztálypárt, de működését nem korlátozhatja csak a parasztságra, már csak azért sem, mert értelmiség nélkül egyetlen párt sem érhet el eredményeket, ezért származásától függetlenül valamennyi demokratikus érzelmű értelmiségit várja soraiba. E felfogástól lényegileg különbözik a „steril paraszti összetételű párt" koncepciója,

32 amely szintén megtalálható a korabeli álláspontok között, bizonyítva, hogy a Nemzeti Parasztpártban nemcsak a viszonylag egységes pártideológia hiányzott, hanem a formálódóban lévő párt jellegével kapcsolatban sem kristályosodott ki hosszú időn keresztül homogén álláspont. A gyakorlat persze eltért a különböző elméleti konstrukcióktól, és például e felfogástól eltérően Baranyában is nagy számú, közte sok ismert értelmiségi tevékenykedett a pártban: néptanítók, tanárok, könyvtári és levéltári szakemberek, írók, költők, újságírók, festőművészek egyaránt.

33 1945 nyarán publikált felhívásában is mindazokat hívta és várta soraiba, akik még más pártokhoz nem csatlakoztak. A korabeli helyi sajtó tanúsága szerint az új párt sokszínű szociális bázis megteremtésére törekedett: munkásokat, kisiparosokat, kereskedőket, egyetemi hallgatókat, tisztviselőket, orvosokat, építészeket, mérnököket, jogászokat és szövetkezeti szakembereket is szívesen látott a szervezetben, és hívott, például a második pécsi politikai nagygyűlésre 1945. augusztus 12-ére.

34 Ez a Széchenyi téren, több ezres hallgatóság részvételével megtartott nagygyűlés - amelynek vezérszónoka Erdei Ferenc belügyminiszter, másik előadója pedig Darvas József a Szabad Szó főszerkesztője voltrészét képezte a párt szervezeti és politikai befolyása növeléséért folytatott, ám végül is csak korlátozott eredménnyel járó küzdelmének. Ez részben a hagyományos tömegbázis megerősítését, részben új erők, más társadalmi rétegek, csoportok képviselőinek megnyerését szolgálta, és a bázis velük való kiszélesítésének szándékát jelezte. A pártélet baranyai történéseire - a kezdeti hónapokban - mindenekelőtt a párt országos vezetésének baloldalán és centrumában elhelyezkedő erők és személyiségek (Erdei Ferenc, Darvas József, Veres Péter) aktív személyes politikai szerepvállalása és a helyi pártsajtóban való folyamatos jelenléte nyomták rá bélyegüket. Az országos vezetésben a pártegység, a politikai irányvonal és a bázis kérdésében folytatott, időnként a pártszakadás veszélyével is fenyegető, éles polémiák helyi hatásai - a rendelkezésre álló források alapján - csak korlátozottan érzékelhetőek. Nyomai azonban például a Pécsi Szabad Szóban az 1945. nyári hónapokban, a Parasztpárt helyéről, szerepéről folytatott vitában kimutathatóak. A párt baranyai kiépülése - a pártszervező munka mellett - együtt járt afontosabb társadalmi, gazdasági, politikai kérdésekben való állásfoglalások, kezdeményezések, akciók megtételével, illetve elindításával is. Ezek nyilvánosságának, a szükséges tájékoztatásnak és propagandának a biztosításában megkülönböztetett szerepet játszott az - egy hónapos előkészítő munkát követően - 1945. május 19-i első számával útnak induló Pécsi Szabad Szó, melyet az Új Dunántúl a Nemzeti Parasztpárt hivatalos lapjaként üdvözölt, amelynek „minden sora a magyar parasztság gazdasági felszabadításáért, kulturális felemelkedéséért, és teljes társadalmi és politikai egyenjogúsításáért harcol".

35