Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - KAJTÁR ISTVÁN: Önkormányzati élet Pécsett (1848-1918)

interpellációk alkalmával. Találtunk olyan esetet, hogy a javaslat kívülálló testülettől származott. Ha a helyi jogszabály megalkotását törvény, rendelet írta elő, az erre vonatkozó előterjesztést a tanács tette meg. Előfordult, hogy a szabályrendelet kidolgozására a törvényhatósági bizottság adott utasítást. A javaslat kidolgozásában, a szabályrendelet megszövegezésében a főjegyző és a kapitány mellett a közgyűlés bizottságainak volt jelentős szerepe. Ezek zömmel a közgyűlés rendes szakbizottságai voltak, kivételesen küldtek ki ad hoc bizottságot. Esetenként az előkészítésben több bizottság is részt vett. A bizottsági előkészítés mellőzése igen ritkán tapasztalható, sőt inkább olyan esettel találkoztunk, hogy a közgyűlés a tanács által benyújtott javaslat pótlólagos bizottsági előkészítését kívánta. A bizottságok tevékenysége néha akadozott, többször késedelmesen adták be jelentésüket, sőt megtörtént, hogy a szabályrendelet tárgyalását azért nem lehetett közgyűlési napirendre tűzni, mert a bizottság, a tagok ismételt távolmaradása miatt nem tudott ülésezni. A közgyűlés nem mindig foglalkozott azonnal érdemben a kész tervezettel. Egy esetben a közelgő tisztújítások miatt halasztották el a döntést, máskor az idő előrehaladására való hivatkozással napolták el tárgyalását, vagy arra utalva vitték át megvitatását a következő közgyűlésre, hogy a terjedelmes javaslat egyszeri felolvasásra nem dönthető el. Elvi indoklással utasította vissza a közgyűlés egy nagyjelentőségű szabályrendelet azonnali tárgyalását, „minthogy ezen szabályrendelet nevezetesen magánérdekeket érint". Az esetek zömében azonban érdemben foglalkoztak a javaslattal. A minisztériumok részéről kategorikus visszautasításra ritkán került sor, bár rafináltabb módon is meg lehetett akadályozni a szabályrendelet hatályba léptét akkor, ha elfogadták ugyan a részletes tárgyalás alapjául, de „költségkihatásainak" kimunkálására mégiscsak visszautalták az előkészítő szervekhez. Kisebb-nagyobb módosításokra viszonylag gyakran került sor. Az elkészült szabályrendeleteket kifüggesztették, ezek ellen megszabott ideig fellebbezéssel lehetett élni. Egy részüket jóváhagyás végett már 1870-től fel kellett küldeni az illetékes miniszterhez, illetve 1886 után valamennyit bemutatási záradékkal való ellátás végett kellett felterjeszteni. Pécsnek a burzsoá korszakban kinyomtatott hivatalos szabályrendelet-gyűjteménye nem volt, az egyes szabályrendeleteket kiplakátozták vagy kinyomtatták, vizsgált időszakunkban általában 500, de kivételesen 1000, esetleg 2000 példányban. Hivatalos használatra létezett egy folyamatosan vezetett Szabály rendeleti Könyv, amelyet 1880-ban fektettek fel. A lakosság a szabályrendeletek ellen biztosított jogorvoslati lehetőségekkel csak ritkán élt. 1872-1889 között mindössze két esetben. Az egyik esetben a több személy által beadott folyamodványt a belügyminiszter elutasította, a másik esetben azonban a fellebbezés eredményes volt, a megtámadott szabályrendelet hatályát a miniszter feloldotta, és a közgyűlés ebben a tárgykörben a szabályrendelet-alkotásról le is mondott. Sajátos fényt vet azonban a pécsi