Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - BÁN PÉTER: A földbirtoklás szerkezete Baranya vármegyében a 18. század végén

BÁN PÉTER: A FÖLDBIRTOKLÁS SZERKEZETE BARANYA VÁRMEGYÉBEN A 18. SZÁZAD VÉGÉN A Dunántúl földtulajdonosi viszonyairól és az úrbéres jobbágyság megoszlásáról nem sok forrásközlés és feldolgozás áll rendelkezésünkre. A legalaposabb Felhő Ibolya munkája, amely a Mária Terézia-kori úrbéri tabellák anyagára épült.

1 A munkálat tárgyát képező vármegyékről különféle részletességű térképeket is közölt a szerkesztő, s ezek közül az egyik legjobb Baranya vármegye térképvázlata (72. p.). Hat kiemelkedő világi és egyházi földesuraság topográfiai megoszlását meglehetősen hiteles határvonalak mentén tüntette fel, de a térképnek - szószerinti értelemben -fehér foltjai maradtak, amelyeket kellő árnyaltsággal szükséges lenne kitölteni. Többnyire kisebb vagyonú birtokosokról van szó ezekben az övezetekben, de éppen róluk rendelkezünk a leghomályosabb ismeretekkel. Ehhez társul egy csakis kronologikusan megfogható nehézség, az ti., hogy az úrbérrendezést követően, II. József korában nemcsak az egyházi (szerzetesi) vagyontömbök szenvedtek el szekularizációs folyamatokat, de a világi birtokostársadalom sem maradhatott teljesen mentes bizonyos átrendeződésektől (öröklés, osztály, adásvétel stb.). Kérdés tehát, hogy az 1767-ben rögzített képlet mennyire és milyen időhatárig bizonyult véglegesnek. Ebben a dolgozatban csak az 1784—87-ig történt tulajdonosi változásokat tekintem át. A záró terminus nem véletlen: akkor készült el a jozefinista népösszeírás, melynek alapján megbízhatóan rekonstruálni lehet a 18. század végére kialakult állapotokat.

2 Nem közömbös az sem, hogy a Mária Terézia nevéhez fűződő urbárium az úrbéres család- vagy inkább háztartásfőket tüntette fel, az első hazai népszámlálás viszont fejenként regisztrálta a népességet. így kivételes lehetőség merülhet fel arra, hogy a korabeli adózó egységeket képező háztartásoknak a tényleges lélekszámát ellenőrizni tudjuk. Végül pedig mind a telekszámokat, az adóegységeket, mind a tényleges népességet rávetíthetjük a földbirtokosok térképére, és megállapíthatóvá válik bármilyen egybecsengésük vagy ellentmondásuk. A falvak szintjéig lemenő részletező adatokat nem tartok szükségesnek a továbbiakban közölni, ezek publikált formában is hozzáférhetőek. Számításaimat a földbirtokos testületek és famíliák rendjében és összesítésében írom le. Az adatok általában a feltüntetett évre (1767, ill. 1784) állnak helyt, tehát a lélekszámok már az akkorra bekövetkezett növekedést vagy csökkenést is magukba foglalják, és az éppen érvényes földbirtokosnál találhatók meg. Csak bonyolultabb esetekben mutatom ki a táblázatban a korábbi birtokoshoz tartozó terület népességszámát, pl. a pécsváradi apátságot, a Magyar Kamarát, ill. a Krisztina főhercegnőt illető tulajdonosváltás figyelembevételével.