Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - F. FONT MÁRTA: Magyarország keleti politikája a 12-13. században

hipotézissel dolgozik a filológia. Valószínű, e hipotézis-sorozatok sohasem lesznek kiküszöbölhetők, mivel nincs párhuzamba állítható konrollforrás, amely e következtetéseket megerősíthetné. A tatárjárás előtti Oroszországban hiányoznak a királyi (azaz fejedelmi) adománylevelek. Alig néhány, az egyház javára tett fejedelmi adományról van tudomásunk. Ezen okiratok is az elbeszélő forrásokat őrző kódexekben maradtak fenn. A nyírfakéreg-levelek - nem számolva a lokális jelleggel, hiszen javarészt Nagy-Novgorodban kerültek elődatálatlan magánlevelek, így kronológiai megállapításokhoz és datálási problémák megoldásához nem hívhatók segítségül. Az orosz elbeszélő kútfők legrégebbike az orosz őskrónika. Magyarul Nesztor-krónika néven vált ismertté, de ez csak egyik a három alapszöveg közül. A nemzetközi szakirodalomban legismertebb elnevezése a szöveg kezdősoraiból származik: Poveszty vremennih let (rövidítve PVL, jelentése: régi idők elbeszélése). A PVL szövege minden kódexcsalád kiindulópontja. A magyarországi kontaktusok fenntartásában a déli-délnyugati orosz területek voltak érdekeltek: Kijev, Halics, Volhinia (Lodomeria). Az itt történtekről legtöbb információt az Ipatyjev évkönyv (PSZRL II.) tartalmazza. Az Ipatyjev évkönyv is a PVL egyik szövegvariánsával kezdődik. Folytatása az 1118-1199 közötti eseményeket lejegyző ún. kijevi évkönyv (KE), és a 13. századról tudósító halics-volhiniai évkönyv (HVÉ). A KE 1198/99 táján keletkezett, szerzőjének Mojszejt, a Kijev melletti vidubicki kolostor apátját tartják (PRISZJOLKOV 1940. 53; LIHACSOV 1947. 427-479). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az 1118-1199 közötti szöveg teljes egészében az ő tollából származik. Neki tulajdonítják a 12. század második felében szerepet játszó Rosztyiszlavicsok történetének megírását, ezen túlmenően kompilációs munkát végzett a különböző helyeken készült feljegyzések egybeszerkesztésével. Ha nem is olyan gyakorisággal, mint a PVL, a KÉ is számos későbbi kompiláció alkotóelemévé vált (pl. a 15. század végén keletkezett moszkvai évkönyv, az ún. Szófiai évkönyv stb.). Ezek egyike sem tartalmazza a KÉ-t teljes terjedelmében, csak elemeiben, így az alapszöveg mellett csak kiegészítő jelleggel használható források. A KE magyar vonatkozású helyeit az alábbiakban foglalhatjuk össze. Az első csoportba a rövidebb, csupán tényközlésre szorítkozó feljegyzéseket soroltuk, a másodikba pedig az eseményeket aprólékosan elmondó, elbeszéléssé terebélyesedő szövegrészeket. I. csoport II. csoport a) 1138. b) 1144. c) 1159. a) 1118,1123. b) 1148-1152. c) 1188-1190. d) 1155,1156,1157,1174.