Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - ECSEDY ISTVÁN: Egy baranyai domb régészeti világhíre: Zók-várhegy

hoz kapcsolható, a délkelet-északnyugati irányú kulturális diffúzió világosan követhető (ROMAN 1981, 172-173). A Vucedoli kultúra virágkorának végét az erődített központi telepek feladása jelzi. Nem ismerhetjük pontosan a hanyatlás körülményeit, de szembetűnő tény, hogy a jellegzetesen késői vucedoli anyag nem erődített telepeken, hanem pusztán szétszórt gödrökből álló, szegényes lelőhelyeken fordul elő, a korábbi pompás edények mellett egyszerűbb kivitelű belsődíszes tálakat és díszítetlen kerámiát találunk. Ezt követően pedig a szegényes késői vucedoli formákat és a teljesen új, jellegzetesen „somogyvári" típusokat készítő Somogyvár-Vinkovci kultúra egyrétegű telepei jelennek meg a jól védhető dél-dunántúli dombtetőkön, így Zók-Várhegyen is. Ekkor, tehát már a Vucedoli kultúra megszűnése után terjed el a fentebb leírt fémművesség az egész Kárpát-medencében, és talán nem véletlen, hogy ezzel együtt a szintén vucedoli eredetű edényformák egy része is beépül a különböző korai bronzkori kultúrákba (ECSEDY 1978). A zóki ásatások alapján tehát az egyes korabronzkori kultúrák világos elkülönítése, időrendjük megállapítása lehetővé vált. Ami a korábban általánosan elfogadott abszolút kronológiát illeti, meg kell jegyeznünk, hogy a vucedoli típusú anyaggal előkerült faszénminták C

14 elemzése szerint a telep virágkora i. e. 2700-2500 közé tehető.

2 Eszerint a Várhegy-tető két korábbi, még rézkori telepe az i. e. 4. évezredben létesült, és a legfiatalabb bronzkori telep sem érte meg a 3. évezred végét. Az a bronzművesség azonban, mely éppen a vucedoli telepek, így Zók-Várhegy közvetítésével terjedt el, lényegében létrehozta a bronzkori fejlődés alapjait. JEGYZETEK 1 Pécs, Káptalani Levéltár, Fasc. 408., G. T. 161, 161/b.,27/c. A helytörténeti adatok feltárásában Timár György volt segítségemre, akinek ezen a helyen is köszönetemet fejezem ki. 2 A vizsgálatok elvégzéséért és az eredmények megküldéséért Dr. Hans Quitta-nak (Berlin) tartozom köszönettel.