Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

DOKUMENTUM - Ruszin cserkészek Magyaregregyen (1933) (Surányi Béla)

Azok a kárpátaljai cserkészek, akik Magyaregregyig eljutottak az orosz bázisról, feltehetően magyarul is beszéltek és latin betűkkel is írtak. Erre enged következtetni a néhány szóból álló szöveg utolsó , Jamboree" szava, melyet az orosz helyett angolul írt le a kisdiák. De egyáltalán mi keresnivalójuk volt a ruszin

9 cserkészeknek Magyaregregyen, és hogyan kerülhettek oda? A látnivalók kapcsán újulhattak csak meg igazán a baranyaiak és az oroszok, illetve ruszinok között az igazi barátkozások, amikor a pécsiek szenzációs bányászlámpákkal kivilágított mini-aknatornyos táborukat

10 felépítették, akkor szaporodhattak meg a kölcsönös látogatások, melyeknek végül is az lett az eredménye, hogy a ruszin cserkészek a Pécsre való utazás mellett döntöttek, miután értesülhettek arról, hogy a hazájukba való visszatérés előtt minden olyan külföldi meghívott részesülhet a baranyai metropolis vendéglátásából aug. 7-én és 8-án, akik már maguk mögött tudhatták a dzsemborit. Itt, ezen a táborozással egybekötött nemzetközi találkozón fordulhatott figyelmük - éppen (az előzetes jelentkezések lezárása ellenére is) az odautazás kapcsán - „a magyar középosztály" által, a tenger színe felett 310 m magasságban fekvő „sub alpin klímájú" magyaregregyi üdülőfalura,

11 elszállásolási, élelmezési lehetőségeire, a Márévár alatti völgyben fekvő pompás cserkészparadicsomára, mely akkor már jobb körökben is ismert cserkésztáborhely

12 volt. Kétségtelen olyan helyi ismeretekkel rendelkező cserkész tiszt lehetett a tanácsadójuk, aki nemcsak név, de házszám szerint is tudhatta, melyik falusi gazdálkodó fogadja be majd őket s hogyan juthatnak tovább. Hiszen nem vághattak neki a vak világnak - felelőtlenül. A ruszin cserkészeket a táborzárás után valószínűleg egy idősebb tanár vagy szülő vihette - talán alkalmi fuvarként, teherautóval, de a vonat sem teljesen kizárt - erre az országjárásnak is beillő, majdnem 300 km-es útra, egyenesen Bálint István

13 161. házszám alatti (Újváros) szállásadó gazdálkodóhoz.

14 A messzi idegenből jövő átutazók itt találtak mindig barátságos otthonra. A levelezőlap ugyanis az ő egykori házának padlásáról került elő. Az olcsó szállást és ellátást kapott külföldi gyerekek kb. kéthetes táborozásának

15 aug. 4-i zárása és a pécsi, aug. 7-i találkozó kezdete közti időkülönbségből, ha leszámítjuk utazásuk idejét, akkor legfeljebb két éjszakát és egy pihenőnapot tölthettek csak a faluban, ahonnan már valamelyest akklimatizálódva, valószínűleg hátizsákos gyalogtúrával közelíthették meg a 25 km-re délebbre fekvő úticéljukat. Mindez egyszerre, egy időben ment végbe, éppen akkor, amikor háromszáz pécsi cserkész táborozása félidejéhez ért,

16 amikor éppen ezen a napon gördült pályaudvarára 13 nemzet fiaival

17 az ötszáz külföldi cserkészt szállító különvonat.

18 A tények beszélnek, s lassan összeáll a kép. Ha késve, ha más úton, de mindenképpen ide siethettek ugyanezen a napon a falu járó ruszin cserkészek is. Áldozatuk bizonyára nem volt hiábavaló, pazar fogadtatás, életre szóló élmények, ajándékok

19 kárpótolták őket, Ízelítőt kapva a kétnapos ünnepségsorozatból és a város polgárainak csodálatos vendészeretetéből. Kérdés: valóban eljutottak Pécsre a ruszinok? Tényleg kijutott nekik is a vendégszeretetből? Ennek eddig nem akadtam konkrét írásos nyomásra. Bár a végső