Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - Dombay János (1900-1961) (Ecsedy István)

DOMBAY JÁNOS (1900-1961) 30 évvel ezelőtt hunyt el Dombay János, aki régészként és múzeumigazgatóként egyaránt jelentős életművet hagyott az utókorra. Alakját gyakran idézik egykori ismerősei, tisztelői, munkatársai, munkásságának eredményeivel találkoznak a Janus Pannonius Múzeum régészeti kiállításának látogatói és a gyűjtemény megőrzésén, fejlesztésén dolgozó, vagy abban búvárkodó szakemberek. Halálának évfordulója jó alkalom arra, hogy komolyan eltűnődjünk élete példáján. Dombay emléke intelem és biztatás egyszerre, hiszen azt mutatja meg, milyen sok értéket teremthet a közösség számára egyetlen ember kitartó és fegyelmezett lelkesedéssel végzett munkája. Bonyhádi majd pécsváradi tisztviselőként egyedül, és jó ideig csak önmagára utalva kezdte el a régmúlt emlékeinek tanulmányozását, a régészeti leletek gyűjtögetését, de a fiatal hivatalnok érdeklődése a régiségek iránt nem az amatőr gyűjtő romantikus lelkesedéséből fakadt. Dombay kezdettől fogva gondosan dolgozó kutató, akinek számára a lelet történeti forrásértéket, nem pedig egyedi különlegességet jelent. Baranyai tevékenysége 1931-ben Pécsváradon kezdődött, amikor odaköltözése után megkezdte a környék régészeti felderítését. A régészeti lelőhelyek felkutatásának máig alapvető módszere a terepbejárás, a felszíni leletek topográfiai alapon történő rendszerezése. Ezzel kezdődött az ország sok vidékén a régészeti kutatás már a múlt század második felében, mindazonáltal a Mecsek vidékének őskori lelőhelyei szinte teljesen ismeretlenek voltak, és az úttörő jelentőségű munka, amit Dombay elkezdett, kettős feladat vállalását jelentette. Meg kellett alapozni az ősrégészeti gyűjtést, megteremtve az anyag rendezésének, tárolásának, bemutatásának a feltételeit és megkeresve ennek az ügynek a támogatóit a vármegye vezetésén és lakosságán belül, másrészről pedig az ásatásokhoz és a leletek feldolgozásához a 30-as években már elengedhetetlen szaktudást is meg kellett szerezni részben önképzéssel, részben elismert szakemberek segítségével. Dombay 1932-ben találta meg Pécsvárad-Aranyhegy őskori települését, ezt követően kezdődött a munkája révén később oly nevezetessé vált zengővárkonyi lelőhely feltárása. Az adatok pontos rögzítését már első ásatásain mintaszerűen végezte. Kitűnő rajztudása és legendás rendszeretete kiválóan alkalmassá tették a dokumentációs és nyilvántartási, leltározási munkák elvégzésére. Jórészt ennek tudható be, hogy a 30-as években általa feltárt leletek a lelőkörülmények adataival együtt a mai napig megvannak és jól használható forrásanyagot képeznek. A szakmai ismeretek megszerzése terén az olvasni, tanulni vágyó Dombayt a korszak kitűnő ősrégésze, Tompa Ferenc iránymutatása és Fülep Lajos közbenjárása indította el. A korszak rendszeres képzésben részesülő kezdő szakembereinél lényegesen nehezebb volt a dolga, de lelkesedése és szorgalma révén mégis elérte, hogy a magyar régészet szakemberei kollégájuknak tekintsék, tanácsokkal, könyvek küldésével is támogassák. Tompa látogatása után Paulovits István, majd a szebényi avar sírok feltárásakor Fettich Nándor és László Gyula is segítik az anyaggyűjtésben, a vármegye